Advent 1. vasárnapja

2016. november 27.

Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt.  A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába,  s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.   Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.   Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.   Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.   Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön.  Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!

Mt 24, 37- 44

Elmélkedés:

 Krisztusban kedves testvérek!

Advent első vasárnapja van. Jézus eljövetelére várakozunk. Nem mintha máskor nem várnánk érkező Urunkra, de ez a gondolat az adventi időszakban különösen is kiemelkedik. Ebben az időszakban mi is előkészülünk Urunk fogadására. Ezért legyen ez az advent örömteli számunkra, hiszen mindannyian olyan Valaki érkezésére várunk, akit szeretünk.

Minden évben van Advent, de idén ez legyen egy kicsit más, mint korábban. Ha már Advent elején elhatározzuk, hogy idén kicsit máshogy, különleges módon, nagyobb odafigyeléssel készülünk Urunk érkezésére, akkor biztosan képesek leszünk ezt az elhatározásunkat megvalósítani. Karácsonykor pedig, az éjféli misén ténylegesen tapasztalni fogjuk Urunk érkezését.

A mai olvasmányokban is erről van szó: hogyan készüljünk Urunk érkezésére. Szent Pál szavai szerint ismerjük az időt, tehát itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból, mert üdvösségünk közel van (Róm 13). Istent nem fogadhatjuk be lusta és álmos szívünkbe. Isten jobban örül a tiszta szívű embernek, mint a tisztátalan szívűeknek.

Az evangélium második felében arról hallunk, hogy virrasztanunk kell. Ez a virrasztás nem annyira testi értelmű, itt inkább lelki virrasztásról van szó. Arról, hogy folyton ébernek kell lennünk. Az adventi időszakban ezt a lelki éberséget kell begyakorolnunk. Ezért legyen ez az időszak olyan különleges az életemben, a családomban és a baráti körömben is.

Azért kell ébernek lenni, mert halálunkig mindig elkövethetünk bűnt. Nem szabad azt gondolni, hogy már elvégeztem a karácsonyi gyónást, de veszekedhetek a családommal. Elkezdhetem a rossz dolgokkal foglálkozni, sem imádkozom állandóan és hűségesen. Nem felejtsünk el Istent soha, mert Ő mindig velünk van. Bár elfelejtünk Istenre emlékezni, Ő mindig ránk emlékezik. Bár nem vagyünk hűségesek, Ő mindig hűséges hozzánk.

Az adventi felkészülésünk kettős jellegű: külső és belső egyaránt. Ne tévesszük szem elől a belsőt sem! Biztos, hogy a Karácsony közeledtével a bevásárlással és díszítéssel vagyunk elfoglalva. A hosszú bevásárló listát már előre elkészítjük. Sőt, néha nem akarva elfelejtkezünk a lelki felkészülésről. Persze lelkileg szükséges dolgokat nem tudunk bevásárolni a boltban. Ezért ne felejtsük el azokat is szem előtt tartani! A lelki felkészülés nélkül az Advent és a Karácsony egyaránt üresesek, befejezetlenek maradnak.

A belső életünkre figyeljünk oda jobban! Van lehetőség roráté misékre járni, vagy böjtöt tartani és többet imádkozni, mint korábban. Arra is lehetőség van, hogy bűnbánatot tartsunk és megtérjünk. Ezenkívül, a megtérésünk jeleként van lehetőségünk a szegényekkel megosztani javainkat. Bármit is tesszük ebben az adventi időszakban mások javára, tegyünk nagy szeretettel és örömmel, mert az advent a remény és az öröm ideje. Törekedjünk arra, hogy testileg és lelkileg egyaránt készek legyünk Urunk fogadására! Ámen.

Tete Remis SVD