Advent 3. vasárnapja

2016. december 11.

Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg:  „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?”  Jézus így válaszolt és mondta: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.  Boldog, aki nem botránkozik rajtam.”  Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat?  Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.  Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.  Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat.  Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.

Mt 11, 2- 11

Elmélkedés:

Keresztelő János példakép, hogy hogyan éljük meg az Adventet.

Advent második felében vagyunk már. Érezzük és felfogjuk ezt? Nagy az a győzelem, amikor önmagunkon tudunk győzni. A kereszténytől kérik és elvárják, hogy életformája a környezetét lelkileg is gazdagítsa, áldás legyen mások számára. Bizonyára sok olyan embert ismerünk, akik nem nagyon egyszerűek voltak, első látásra semmi különlegeset nem láttunk bennünk, de mindmáig visszaemlékezünk rájuk.

Ilyen személyiség volt Keresztelő János is, akiről Jézus mondja „Asszonyok szülöttei között, nem támadt nagyobb senki, mint Keresztelő János” (Mt, 11, 11).

A név: János, héberül Isten irgalmát jelenti. Végül is ez a név, már János korában is ismert név volt, de mégis ő volt az, aki életével teljesítette azt, amit Isten kívánt tőle. Próféta volt. Isten azt bízta rá, hogy hirdesse az embereknek az igazságot. Ő ezt meg tette és vele volt az Isten. Isten bölcsessége ott volt a gondolataiban, Isten igazságával az ajkán, Isten bátorságával a szívében, hívta az embereket, hogy tartsanak bűnbánatot, még akkor is amikor felrótta Antipász Heródes bűnét, hogy törvénytelenül él feleségével. Ezért lett bebörtönözve. János nem kételkedett abban, hogy Jézus a megígért Megváltó. Sejtve rövides halálát, elküldi tanítványait Jézushoz a kérdéssel: „Te vagy az akinek jönnie kell, vagy mást várjunk?” (Mt 11, 3) A kérdés több dolgot is takarhat. János a tanítványai miatt kérdezi meg. Vagy János már türelmetlen volt, hogy Jézus végre mikor kezdi már el, működését.

Jézus azt mondja: „A vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek hirdetik az Evangéliumot. Boldogok, akik nem botránkoznak meg rajtam. (Mt 11, 4-6) Ezzel Jézus azt akarja mondani, hogy János küldetése, még nem az Evangélium. Mi tudjuk, hogy Jézusnak még sokat kellett szenvednie, meghalnia, feltámadnia, hogy így teljesedjék be az ő szeretete rajtunk. Ma már minden keresztény többet tudhat Istenről, mint a legnagyobb próféta az Ó Szövetségéből.

Keresztelő János feladata az volt, hogy megmutassa az embereknek azt a nagyságot, amit ő maga soha nem ért el. Jézus tőlünk is várja, hogy töltsük be keresztény küldetésünket: legyünk jelek mások számára az Isten Országához vezető úton. Aki hiszi és megteszi a feladatát, az nem marad jutalom nélkül.

Egyik mese mondja el egy vak emberről, aki egy kis városban minden este meggyújtotta az utca lámpásait. Másoknak vitte el azt a fényt, amit ő még maga sem látott. Még mi ismerjük teljesen az Istent, de hisszük, hogy Jézus az Ő Fia, a mi Megváltónk és ezt kell továbbadnunk környezetünknek.

Juhos Ferenc SVD