Advent 4. vasárnapja

2016. december 18.

Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől.  Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.  Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!  Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”  Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:  Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmanuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.  József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét,  de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Mt 1,18- 24

Elmélkedés:

József szerette Máriát, és bízott benne.  Aztán kiderül, hogy emberileg nézve Mária nem méltó erre a bizalomra. Gyermeket vár, akinek nem József az apja. Józsefről azt olvassuk, hogy igaz ember volt. Ez azt jelenti, hogy megtartotta, amennyire lehetséges volt Isten törvényét. Tartotta magát Isten igéjéhez, amit ismert abból. Igaz ember volt. Így élt. Így nagyon nehéz helyzetbe került lelkileg, amikor kiderült Mária állapota.

Azt olvassuk itt, hogy József magában gondolkodott. Férfi módra gondolkodik, noha szereti Máriát, de mégis úgy van vele, hogy ő szereti annyira Máriát, hogy nehogy baja legyen, vagy szégyen érje. Titokban szeretné elbocsátani. József magára maradt a bánatával, szégyenével, szörnyű, megalázó helyzetével.

József magában gondolkodott, hogy el kell küldenie Máriát. Titokban, hogy senki ne szégyenítse meg a lányt, és hogy Józsefet se érje szégyen. Mindennek titokban kellett történnie. Csak van valaki, aki minden titkot ismer, aki mindent lát. Isten belelát József szívébe, és belelát a mienkbe is. Semmi nem történhet titokban, amit Isten ne tudna, és ne ismerne.

József, Isten nélkül, magában döntötte el, hogy mit tegyen. Milyen jó, hogy Isten másképpen gondolta. Isten beleszól József és Mária életébe, és mivel József igaz, hívő ember volt, ezért ez volt a legfontosabb a számára, hogy mi az Isten akarata. Mindig jellemző ez, ami most következik, egy hívő ember gondolkodásában és cselekedeteiben.

József is megérti Isten üzenetét az angyali közvetítőn keresztül, és még nehezebb döntést kell hoznia. Nem lehet, el kell küldenie Máriát. Azt mondja az angyalon keresztül Isten, hogy ne félj József magadhoz venni Máriát. Talán könnyebb lett volna csendben elbocsátani, visszaküldeni a szüleihez. De az üzenet az: Nevelje föl azt a gyermeket, aki majd világra hoz.

József tehát vállalja Isten akaratát, és úgy tesz, ahogy azt Isten mondja. Sőt, azt olvassuk: ahogy felébredt és felkelt, azonnal, gondolkodás nélkül engedelmeskedett Isten szavának. Nincs ellenszegülés, és nincsen vitatkozás. Engedelmesség - ezt hangsúlyozott. Ez jellemző Józsefre, és ez jellemző Máriára is. Nincs vita, nincs ellenkezés.

József nem mondott nemet az angyal üzenetére, vagyis nem utasítja el Isten meghívását. Azt hiszem, ahogy Isten szól az angyal általa, Józsefhez, hozzánk is szól Isten sokféleképpen. Isten Józseffel beszélt álmában, József felismerte Isten hangját.

Napjainkban is szól hozzánk Isten, de hányan halljuk meg hangját? Hányan válaszolunk Isten meghívásra? Isten nem csak a nagy terveit nyilatkoztatja ki, hanem a legkisebb dolgokban is szól hozzánk.

A mi életünkben is ugyanígy munkálkodik. József és Mária csupán egy dolgot tettek, mint házaspár, mint család, elfogadták Jézust, vele éltek, a szó fizikai és lelki értelmében is. Eközben engedelmesek voltak Isten felé.  Halljuk meg az isteni felszólítást a mi életünkben és engedelmeskedjük minden helyzetben. Ámen!

Tete Remis SVD