Évközi 13. vasárnap

2016. június 26.

Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.  Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamáriaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.  De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy.  Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!”  De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított.  Ezután más faluba mentek. Amint mentek az úton, valaki megszólította: „Követlek, bárhová mész is.”  Jézus azonban ezt mondta: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”  Egy másikat felszólított: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.”  „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat – mondta neki –, te meg menj, és hirdesd az Isten országát.”  Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.”  Jézus így válaszolt: „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.”

Lk 9, 51- 62

Elmélkedés:

Az elmúlt években gyakran hallottuk, hogy Szíriában a szélsőségesek rosszul bánnak a keresztényekkel, több embert meggyilkolnak azért, mert keresztények voltak. Az üldözöttek felnőttek, asszonyok és ártatlan gyerekek voltak, akik életüket vesztették.

Jézus azt mondta: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”(Lk 9, 58) Jézusnak ez a mondata  tanítványokra is vonatkozik.  A Jézus követői számára az élet nem könnyű. Nagy kihívás. Jézust követni azt jelenti, hogy mindenben Jézus az elsőbbség. Ezért ezek a Szíriai Krisztus-követők Jézust választották az életük helyett.

Az igazi tanítvány száz százalékban elkötelezi magát Jézus mellett. Jézus egyszer azt mondta, „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.” (Mt 10, 37) Ezzel Jézus azt fejezi ki, hogy jobban és többször kell szeretnünk Őt, mint családunkat és önmagunkat.

Idén, - verbita misszionáriusként – már négy éve szolgálok a Magyarországon. Indiában otthagytam szüleimet, testvéreimet és szeretteimet. Családunkat elhagyva külföldön szolgálni nem könnyű. Néha fájdalommal is jár. De hiába hagytam el szeretteimet, még így sem vagyok tökéletes Krisztus-követő. Nem vagyok olyan, mint amilyennek lennem kellene. Mert Krisztus nagyon sokat vár el követőitől. Ezt gyakorlatilag nem lehet teljesíteni, nem lehet tökéletesen megvalósítani. Igazi és sok áldozatot kell hozni. Áldozatot az élet árán is! Úgy, mint a szíriai keresztény hívek.

Ma Jézus arra kíváncsi, hogy tudjuk-e szeretni Őt jobban, mint szeretetteinket és önmagunkat? Emberileg ez lehetetlennek tűnik, de a mai evangélium lehetőséget nyújt számunkra, hogy megfontoljuk: mi menyire szeretjük Jézust?

Kérjük Istent, hogy adjon bátorságot, hogy jobban tudjuk szeretni Őt.

Tete Remis SVD