Évközi 14. vasárnap

2016. július 3.

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.  Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.  Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.  Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!  Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok.  Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra.  Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa!  De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok:  Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa.  Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.

 A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.”  Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.  Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.  De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Lk 10, 1-12. 17-20

A béke hordozója

Van egy szép latin közmondás, „Ha vendég jön a házba, akkor Jézus jön hozzánk.” Bizonyára van több olyan élményünk, is mikor egy vendég elment tőlünk és ereztük, hogy milyen békesség töltötte meg az ő látogatása közben, vagy utána otthonunkat.

Jézus a mai evangéliumban többek között azt is mondja: „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!” (Lk.10,5) Milyen békességre gondol Jézus?

Ha Jézus tanítványa belép egy házba, minden lakójának békességet visz. Így kezdi: mi is szoktuk mondani: „Békesség e háznak és minden lakójának!” – mit is jelenthet ez egy háztartásban, egy családban? Krisztus tanítványai, úgy érkeznek, mint az ő királyságának hírnökei, tehát amikor az a béke köszöntésével betérnek egy családhoz, az nem csak formalitás, nem csak illemszabály követése. Amit Krisztus hírnökei, apostolai, misszionáriusai visznek, hirdetnek az üdvösséges hatalom, csodatévő ereje Isten Országának, ami ráköszönt arra a házra. Az ilyen kegyelemmel eltelt ház, magában hordozza Jézus békéjét. Viszont ha a ház nincs kész arra, hogy elfogadja Istent és az ő küldötteit, ha nem válaszol a béke köszöntésére örömmel és elfogadással, a küldöttek tehetetlenek, nem tudnak semmit tenni. A béke, melyet kívántak és felkínáltak, visszaszáll rájuk.

Kérdezzük csak meg, hogy mi többre van szüksége a mai világnak, a nemzetnek, a közösségeknek, a családoknak, az egyéneknek, mint békére. A kérdés az, hol keressük? Különböző helyeken és különböző eseményekben. Szent Maximilián Kolbe atya azt kérdezi: Mit jelent ez a béke? Először is a tiszta lelkiismeret békéje. A világ vágyik a békességre, nem találja. Csak az Úr Jézus, aki győzött a halál felett, adhatja meg az igazi békét. Tapasztalatból tudjuk, hogy a békés a békeszerető, a békét sugárzó ember, vonz bennünket. Jézus azt akarja, hogy békét vivő, békét hirdető emberek legyünk.” Ugye senki sem adhatja azt, amije nincs. Azok az emberek, akik helyet adnak Istennek a szívükben, ott béke van. Az az ember valóban békét teremt maga körül. Mi is tartozzunk közéjük!

Juhos Ferenc SVD