Évközi 14. vasárnap

2017. július 16.

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. 

Mt 11,25-30

Kedves Testvérek!

Az ember mindig keresi a boldogságot, a lelke nyugalmát. Az ember életének célja az, hogy boldog szeretne lenni az életében, a családjában, a rokonsága körében. Ez helyes vágya, mert Isten, azért teremtette meg az embert, hogy éljen boldogan és örömmel.  Mi minden pillanatban, minden nap arra törekszünk, hogy miként lehetünk boldogok. Ha körülnézünk, észrevehetjük, hogy a legtöbben az anyagi dolgokkal próbáljuk megszerezni, ami örömünket, a boldogságunkat. Ez megfelelő is, mert ha nem dolgozunk, ha nem keressük, a pénzt nem tudunk gondoskodni gyermekeinkről, családjainkról, otthonunkról.

Ilyenkor sokszor az ember a világ zajában eltéved, a világgal együtt halad, sokszor az ember nem tudja vállalni a helyes utat, amely az igazi boldogsághoz vezethet, amely igazi örömöt adhat. A mindennapi életünket, küzdelmünket néha nehéz elviselni. Sokszor belefáradunk, és nem tudjuk hordozni a mi terhünket. Ilyen helyzetben Jézus felhívja a figyelmünket: ha elfáradtunk és görnyedünk, akkor menjünk hozzá, mert az Ő igája édes és az Ő terhe könnyű.

Ő képes adni nekünk az élet boldogságát és a lélek nyugalmát. Hitelesen hozzá kell mennünk, hogy megkapjuk a lélek nyugalmát és örömöt. Az a kérdés hogy milyen gyakran járok hozzá? Tényleg akarunk-e hozzá menni? Felajánlom-e a nehézségeimet, gondjaimat és terhemet. Jézus azt várja tőlünk, hogy mindenünket adjuk Neki és vegyük magunkra az igáját, amely édes és könnyű.

Kedves Testvérek! Büszkék lehetünk önmagunkra, talán áldottak is vagyunk Isten színe előtt, mert bár nem érdemeltük meg az Ő barátjává lenni, Ő mégis barátjának hív bennünket. Adjunk hálát a Jó Istennek Egyszülött Fiáért, a mi Jó Pásztorunkért, aki életét adta értünk, aki vállalta, hogy, velünk marad a világ végezetéig. Adjuk hálát Istennek minden drága ajándékáért, különösen a hitért. Kérjük Isten segítségét, hogy tudjuk ünnepelni mindennap, a mi keresztény hitünket. Ámen!

P. Tete Remis SVD