Évközi 22. vasárnap

2016. augusztus 28.

A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.  „Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.  Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.  Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.  Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”  Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.  Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.  S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

Lk 14,7-14

Elmélkedés:

Indiában szokásos, hogy nagy ünnepségeken, mint a házasságkötés, a papszentelés, vagy a különböző ünnepségek, óriási fogadásokat szoktunk rendezni. Ezren jönnek és részt vesznek az ünnepségeken.

Néhány évvel ezelőtt, egyik ismerősemnek papszentelése volt. A családjában, szülei, testvérei, rokonai, barátai, és jótevők nagyon sokat tervezték, hogy miképpen tartják meg ezt az ünnepet. Kiket hívnak meg az ünnepségre? Mennyi fognak költeni és sok mindenről beszélgették, ami az ünnepséghez tartozott.

De a szentelendő testvérnek más ötletei, tervei voltak; és mindenki megdöbbent ezen. Milyen ötletei voltak? Nagyon érdekes, talán senki sem gondolt erre. Az volt terve, hogy ő szegényesen, egyszerűen szeretné ünnepelni a papszentelését. A szegények között, a szegényekkel együtt, a szegények és rászorulók lesznek a vendégei. Tehát ő nem fogja meghívni, a rokonokat, sem a barátokat, sem az ismerőseket.

Jött a papszentelés napja és felszentelték. Hazatért csak a családdal, otthon főztek sok minden félét, amikor minden kész lett, elvitték mindet az utcán élő szegény emberekhez és gyerekekhez. Ott együtt ettek és ittak a szegényekkel, amit készítettek.  Ez volt a legszebb ünnep a szegényekkel együtt az új pap számára.

Ez az igaz történet, legszebb példa a mai evangéliumhoz: Jézus mondja, „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

A szentelendő testvér, megértette és az életében gyakorolta Jézus tanítását. Mi legtöbbször lenézzünk a szegényeket, a rászorulókat. Távol maradunk tőlük, legtöbbször elítéljük őket. Elfelejtjük, hogy a szegénységnek az oka nem övék, hanem valaki vagy valami. Elfelejtjük, hogy ezek is emberek, ezeknek is vannak emberi jogaik. Van joguk, a szeretetre, az emberi méltóságra és az elfogadásra.

Ha ez a történet megérintett bennünket, akkor a mai napon tegyünk valami jót legalább egy szegénnyel, egy rászorulóval. Mert a szegények iránti érzelem üres marad, ha nem cselekszünk azok szerint.

Tete Remis SVD