Évközi 25. vasárnap

2016. szeptember 18.

Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző.  Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.  Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből.  Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak?  Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.  Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.  Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

 Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.  Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.  Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit?  És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?  Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Lk 16. 1- 13

Elmélkedés:

Krisztusban kedves testvérek!

Először szeretném felhívni a figyelmeteket arra, amit Jób könyvének az első fejezetében olvasunk: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (Jób 1, 21). A Katolikus Egyház azt tanítja nekünk, hogy a mi vagyonunk, családunk Isten ajándéka.

Isten igéje ma arra hív bennünket, hogy amennyire komolyan dolgozunk a világi javakért, legalább annyira komolyan küzdjünk a mennyei javakért is. Az evilági dolgok elmúlnak, a mennyei dolgok örökké megmaradnak.  Szent Lukács szerint a vagyonunkat a szegényekkel és az éhezőkkel kell megosztanunk, hiszen Isten azért áldd meg bennünket vagyonunkkal, hogy azt megoszthassuk másokkal. 

A ma felolvasott példabeszéden keresztül Jézus azt tanítja, hogy tetteinket Isten számon tartja. Akármilyenek is tetteink, Isten előtt egyszer számot kell vetnünk. Valójában nem Isten ítél el bennünket, hanem a jutalmunk vagy büntetésünk a mostani, evilági tetteink következménye lesz. Akármilyen felelősséget is bízott ránk Isten e világban, akármilyen magas beosztásban vagyunk, vagy akár legyünk a szamárlétra legalján, mindez csak rövid ideig tart, mert a mi hazánk a mennyben van. Itt a földön mi Isten sáfárai vagyunk.

A ma hallott Jézusi példabeszéd a hűségre is felszólít: aki a kicsiben hű, az a nagyban is az; és aki a kicsiben hűtlen, az a nagyban is az. Isten azonban megjutalmazza a hűségeseket: „Jól van, te derék és hűséges szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád. Menj be urad örömébe” (Mt 25, 23).

Hogyan lehetünk hűséges keresztények? Szerintem a kisebb dolgoktól kezdve minden tevékenységben maradjunk hűségesek. Kalkuttai Teréz Anya erről ezt mondta: „A legkisebb dolgokat is a legnagyobb szeretettel tedd”.

Kérjük Isten segítségét, hogy tetteinkhez, mert ameddig Isten nem áldja meg minket, nem tudunk felülkerekedni magunkon. Az utolsó napunkon be kell számolnunk tetteinkről Isten színe előtt. De Ő nem hagy magunkra minket. Mindennapi életünkben próbáljunk meg észrevenni és kérni az Ő segítségét. Így leszünk hálásak az Ő hűségéért és azért, hogy mi is hűségesek tudunk maradni hozzá! Amen!

P. Tete Remis SVD