Évközi 27. vasárnap

2016. október 2.

Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!” Az Úr ezt válaszolta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek.”  „Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!  Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!?  Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?  Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”

Lk 17, 5- 10

Elmélkedés:

Krisztusban kedves testvérek!

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet”. Jézus azt felelte nekik, hogy ha csak akkora hitük lesz is, mint a mustármag, csodákat tehetnek.

Biztos, hogy életünkben már sokszor hallottunk és tanultunk a hitről. Nagyjából tudjuk, hogy mi az a hit. Azonban nem elég, ha csak tanulunk a hitről, hanem azt életünkben, a gyakorlatban meg is kell mutatnunk. A hit több mint elmélet. A hitet a gyakorlatban jobban meg lehet érteni.  A hit nem alvó, hanem dinamikus. A hitet magunkban nem lehet fönntartani. Szent Jakab erre azt mondta, hogy a hit a cselekedetek nélkül értéktelen. (2.20) Azt hiszem, ránk, keresztényekre vonatkozóan ez igaz.

A hit elsősorban Isten ajándéka. Rajtunk múlik, hogy ezt kibontakoztassuk. A hit mélysége emberenként eltérő. Aki hisz, tovább erősíti a hitét, aki pedig nem hisz, az elveszíti azt, ami az övé.

A hit azt is jelenti, hogy rábízzuk magunkat Isten gondviselésére. Sokszor azonban erre nem voltunk képesek. Mi jobban bíztunk magunkban, mint Istenben. A hit a nem hívők szemében sokszor bolondságnak tűnik, mert mi nem magunkban bízunk, hanem Istenre hagyatkozunk. A hit azt jelenti, hogy nem csak jó vagy rossz időben, hanem mindig bízunk Istenben.

Valójában a hitünk az, ami összeköt minket Istennel és egymással is. A kereszténységben csak a hit által nyerhetjük el az örök életet.

Ahogy Jézus a mai evangéliumban mondta, az Istenbe vetett bizalom valóban csodákat tehet. A mi hitünk nem lehet alvó, hanem dinamikus kell, hogy legyen, vagyis vigyen fényt a sötétségben lakó embereknek, hogy ne kételkedjenek a maguk hitében. A mai napon az apostolok szavaival így kérjük Urunkat: „Növeld bennünk a hitet”!

Isten minden népet üdvözíteni akart. Azt akarta, hogy Krisztus által mindenki üdvözüljön, ezért a keresztény hit nem magányos, hanem a közösségi élet. Sokan vagyunk, akik bízunk Istenben.  A hit zarándokútján nem vagyunk egyedül, hanem mások is velünk tartanak: közösségi életet élünk. Ezért a hit összeköt minket Istennel és egymással is. A hit útján buzdítsuk egymást: így kerülünk Istenhez napról napra egyre közelebb.

P. Tete Remis SVD