Évközi 28. vasárnap

2016. október 9. 

Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Szamária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig Szamáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?  Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”  És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

Lk 17,11- 19

Elmélkedés:

Tudniillik, hogy Jézus korában, a leprásokat kiközösítették. A társadalomban nem tartották tisztelettel, hanem alábecsülték őket. A leprások az emberektől távol tartották önmagukat.  A leprában szenvedők kétszeres fájdalmat szenvedtek. Elsősorban a betegségben, másodszor a társadalomtól való kiközösítést.

A mai evangéliumban szereplő tíz leprás, biztos hallott Jézusról, hogy képes meggyógyítani a betegeket.  Ezért az úton, a Jézussal való találkozás közben kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!'' Ez annyi jelent, hogy Jézus gyógyíts meg minket! Először a tíz leprás hitt abban, hogy Jézus meggyógyítja őket. Másodszor a társadalomi kiközösítést ellenére bátran, kiáltottak. A bátorságuk, pedig hitből fakadt.  

Az irgalmas Jézus megérti a leprások fájdalmát. Nagy szeretettel elfogadja őket. Szóba áll velük szemben. Nem mond semmi mást nekik, csak annyit: ,,Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.''  Útközben megtisztultak. A leprások, amire vágytak az megvalósult. Jézus meggyógyította őket. Ezentúl nincs több, fájdalmuk. Újra visszatérhettek a társadalomba, annak tagjaként. Új életet kaptak, új lehetőséget, hogy élvezhetik tovább az életüket.

De sajnálatos, hogy egyetlen egy tért vissza, hogy hálát adjon, az is egy szamariai származású, egy idegen ember, aki nem is tartozott az izraelitákhoz.  Jézus pedig csodálkozott, hogy a többi meggyógyult leprás nem jött. Ezért kérdezi meg Jézus: Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc?

Jézus egy fontos dolgot tár elénk, hogy többször mi is hálátlanok vagyunk, a mi Istenünk iránt, ha bár számtalan ajándékot kapunk a Jó Istentől. Azt, hogy csak kérünk az Istentől, de nem tudunk hálát adni. Nem hogy nem szeretnénk hálát adni, hanem elfelejtjük, kimegy az eszünkből, hogy nem is figyelünk rá. Ami azt jelent, hogy nem vesszük komolyan, amit kaptuk ingyenesen tőle.

A mai leprások története, azt mutatja, hogy minden apró dologért is hálát kell adnunk. Mert így illik és így tetszik, ami Urunknak, Istenünknek. Ne maradjunk el, egyszer és napról sem, hogy ne adjunk hálát a jó Istennek.

Tete Remis SVD