Évközi 3. vasárnap

2016. január 24.

Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak. Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta. Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

Lk 1,1-4; 4, 14-21

Elmélkedés:

„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”

Jézus ezt hirdette a zsinagógában, negyven nap és éjjel a pusztában böjtölés és imádság után, amikor visszatért. Ez volt az egyik esemény, amikor Jézus látványosan elkezdte nyilvános működését. Kinyilvánította Önmagáról, hogy mire hivatott.

Az emberek nehezen hisznek Jézus szavaiban. Mert azok nem látják Jézust Isten fölkentjének. Azért, mert zavargás, feszültség van az emberek között.

Jézus bátran megvallotta, hogy Ő az Isten Fia, akit Atya Isten elküldött, hogy hirdesse Isten országát. Jézus nem félt az igazat megvallani, mert Ő valóban az volt: Isten felkentje.

Ezen túl kezdve Jézus, minden szavával, tetteivel, gondolataival megvalósította azt, amit hirdetett a mai napon, hogy Ő az Isten küldötte.

Jézus mindig a testi és lelki szegénységben szenvedők mellett állt.  Különböző bajban, nehézségben, embertelenségben ragadt foglyoknak hirdette a szabadulást. Szavaival vigasztalást adott. Ott állt a szenvedő emberek mellett. Jézus nem csupán a vakoknak adott a látást, hanem bölcs tanításával, sokaknak kinyitotta belső látásukat is. 

Idén Ferenc Pápa által meghirdetett, rendkívüli irgalmasság szentévében vagyunk. Mondhatnánk az Úr kegyelmének esztendejében!  Ez az Isten irgalmasságának ideje.

Többször elítéljünk önmagunkat, nem tudunk megbocsájtani önmagunknak, nem tudjuk elfelejteni, a rossz voltunkat, a bűnbe esésünket, a rossz viselkedésünket, a rossz indulatunkat, mert ezeknek a foglyai lettünk. Lehet, hogy nehéznek érezzük megbocsájtani, bocsánatot kérni az embertársaink felé. Ez akkora súly, hogy képtelenek vagyunk vállunkra venni. Néha szégyelljük, azt, amik vagyunk?

Hagyd abba az ellenállásodat! Gyere Jézus hív téged is!  Ő mindig készen áll, hogy meghallgasson, megbocsásson, megértsen téged és új élet adjon neked.   Ez jelenti a kegyelmének idejét. Az irgalmasságának idejét. Ne veszítsük el a nagy lehetőséget és menjük egy lépéssel közelebb, a mi Megváltónkhoz.  Mert Jézus, nem azért jött, hogy elítéljen bennünket, hanem hogy megmentsen. Azért jött közénk, hogy életünk legyen és bőségben legyen. 

P. Tete Remis SVD