Évközi 34. vasárnap

2016. november 20.

A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”  Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták:  „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták.  Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.”  Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.”  A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded.  Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Lk 23, 35- 43

Elmélkedés:

Olyan világban élünk, ahol mindig mindenki felfelé törekszik. Igyekezz a legmagasabba, legyél a központban, döntsd meg a rekordot, legyél figyelemfelkeltő, jelenj meg az újság első oldalán, szerezz pénzt és a hírnevet. A mi kultúránk, érteke a félféle mozgás: Biztos karrier, megőrizni a statusquot, siker a politikában, sportban, tanulmányokban. A mindennapi téma a televízióban, az újságban, a rádióban azt feszegeti, hogy hogyan kell csinálni rendkívüli dolgokat, hogy figyelem központjában legyünk és elnyerjük a medálokat, érmeket, kitüntetéseket. Ez jelenti a világi királyság.

Ma Krisztus Király ünnepe van és ugyanakkor a liturgia évet is befejezzük. Jézus igehirdetése kezdetén azt mondta, hogy közel van az Isten országa, és egész földi élete ezt az Isteni országát mutatta be. Igaza volt, amikor azt mondta Pilátusnak, Király vagyok, de egy másik királyságról beszélek, olyanról, ami nem idevaló. A Jézusi ország, olyan ország, ahol a legnagyobb és a legerősebb szolgálja és ápolja a legkisebbet és leggyengébbet. Egy királyság, ahol mindenki őrömmel fogadnak és befogadnak. Egy ország, ahol a bűnösöknek megbocsátanak, a betegeket meggyógyítják.

Az év utolsó liturgikus vasárnapján érdemes megkérdezni magunktól melyik királyságban élünk emberként, családként, plébániaként vagy országként? Melyik királyságot képviseljük? Az Istenét vagy a világét? Hogyan jelenünk meg a családunkban és a közösségben? Halottuk-e Jézus igazi hangját, aki hívót minket, de nem arra, hogy uralkodjuk, hanem hogy szolgáljunk. Nem arra, hogy elvárasokat alítsunk fel, hanem hogy bocsássunk, nem arra, hogy megosszunk, hanem hogy összekössünk!

Egyszer egy zarándok elment egy bölcs emberhez és megkérdezte tőle, hogy mi a különbség a pokol és mennyország között. A bölcs ember meghívta őt egy nagy terembe, ahol sok ember volt. Mindenki szomorúan és idegesen ült egy nagy tál finom leves körül, hosszú kanállal kezeikben. Mindenki megpróbált magának mérni a levesből, de nem sikerült nekik, mert túl hosszú volt a kanál, ezért aztán éhesen maradtak, pedig ott van előttük a levés „Ez a pokol,” mondta a bölcs ember.

Ezután átmentek egy másik terembe. Ugyanolyan sok ember volt ott is, hosszú kanalakkal a kezükben és egy hatalmas tál finom levés volt középen. Itt azt látta, hogy mindenki vidáman és boldogan ült, mert nem saját magukat táplálták, hanem egymásnak nyújtottak az ételt a hosszú kanalakkal. „Ez a mennyország,” mondta a bölcs ember.

Az Isten országa közöttünk van, de csak akkor találjuk meg, ha szolgálni tudjuk egymást. Imádkozzunk, hogy Jézus Királyunk adjon nekünk erőt és bölcsséget, hogy rajtunk keresztül megjelenjen az Isten országa amint a mennyben úgy a földön is.

 P. Magung Fransis SVD