Karácsony

2015. december 25.

Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.  József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje.  Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.  Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek!  Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”

Lk 2, 1-14

Elmélkedés:

Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: Találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.” (Lk. 2, 11 – 12)

Isten Fia, Jézus Krisztus úgy született, mint egy gyermek. Egyszerű körülmények között jött a világra az Isten Fia. Ez azt jelenti, hogy a mi Istenünk velünk akar lenni a legegyszerűbb dolgokban, mindenhol akár a szegénységben, akár gazdagságban.

Az is elgondolkodtató, hogy Jézus olyan helyzetben született, ami bizonytalan, amelyben, veszélyben is volt, amikor a születése után menekülnie kellett, mint sok-sok embereknek a mai világban.

Isten Fia saját szültésével, mint ember arra szeretne minket tanítani, hogy minden élethelyzetben hagyatkozzunk Őrá, az Ő szeretetére, amely boldoggá tehet minket.

Meghív minket arra, hogy lássuk Őt mindenhol, az életünk nehézségeiben és örömeiben is egyaránt. Lássuk, hogy az Ő egyetlen szándéka megváltani minket a rossztól. 

Boldog Teréz anya azt monda egyszer: 

„Nem szabad elhagynunk az egyszerűnek tűnő feladatokat sem, mert ezek azok a dogok, amelyeket senki sem akar megtenni. Ezek soha sem túl kicsinyek. Mégha egy levelet írsz egy vak embernek, vagy ha csak elmész, leülsz és meghallgatsz valakit, vagy virágot viszel valakinek – kis dolgok... Nagyon alázatos feladatok, ahol neked és nekem ott kell lennünk teljesen. Nagyon keveset tudunk megtenni az emberekért, de legalább tudni fogják, hogy szeretjük őket, törődünk velünk és rendelkezésükre állunk.”

Abban az egyszerű szolgálatban, amelyet szeretettel teszünk, mindig el van rejtve Jézus születése, mivel újra és újra megszületik a Szeretet.

A Karácsony az a meghívás, hogy tegyünk az életünkben mindent oly módon, hogy lássuk Isten jelenlétét mindenhol, és hogy mások apró cselekedeteink által tapasztalják meg újra és újra a megszületett szeretetet, amely maga Jézus Krisztus.

Burbela  Gergely SVD