Karácsony

Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,  ő volt kezdetben Istennél.  Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.  Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.  A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.  Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.  Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.  Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.  (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.  A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.  A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.  Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,  akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.  János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.”  Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.  Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

Elmélkedés:

Az Isten emberré lett. Jézus Krisztusban Isten magára vette az emberi természetet. Miért küldte el Isten emberként Jézust? Miért nem más módszeren keresztül? Azért, hogy jobban értsük meg Őt. Azért jött emberként, hogy lássuk Őt színről színre és kommunikáljunk vele egyszerűen, ahogyan mi vagyunk képesek.  Isten eljön övéihez, közénk, a zsidókhoz és a keresztényekhez és mindenkihez, akik szívesen fogadják Őt. Mindenben emberré lett, de a bűnt kivéve.

Isten választotta meg a családot, ahova megszületett. Isten választotta Máriát édesanyává és Józsefet nevelőapává. Mária és József „igen”-t mondtak a kiválasztásukra és Jézus szülei lettek. Isten választotta az emberi családot, hogy megszülessen emberként. Ha Isten fontosnak tartotta a családot, mennyire legyen fontos számunkra a mi családunk? Hogyan viszonyulunk a saját családunkhoz? Milyen példát mutatott az Isten Fia és milyen utat követünk mi a családunkkal?

Az Istenfiú Jézus, emberi születésével hozott teljes örömöt az egész világra, minden családba.  A világ megváltója eljött az emberek közé, hogy megváltson minket a bűnnel teli életünkből. Jézus az Istenfiú nélkül az ember öröme befejezetlen lett volna. Az üdvözítő tevékenységgel Jézus beteljesítette az emberek életét. Jézus az embereknek reményt adva megmutatta az örök élet útját. Tehát, ahogy a gyerek a családban az öröm jele, úgy Jézus a világnak és a családnak az öröm jele.

Az Isten és az emberek között Jézus az egyetlen közvetítő eszköz, Ő általa és Ő vele Isten az emberekkel kapcsolatban áll. Isten azért küldte egyszülött fiát, hogy megnyerje az embereket az igazi szeretetnek.  A karácsonykor, jó nekünk emlékeznünk arra  az Isteni szeretetre és az Isteni meghívásra a Jézus Krisztus személyben, hogy  érettünk az Egyszülött Fiú emberré lett, hogy mindannyiunknak élete legyen és bőségben legyen.  A Jézussal leélt élet valóban az Istenhez vezet. Jézussal mi Istenhez mindig közel vagyunk. Ő a mennyei atyához vezető út. Jézus megtestesülése révén, mi mindannyian az Isten családjához tartozunk. Jézus születésével az Isten országa közénk jött. Úgy is mondhatjuk, Immánuel: Velünk az Isten.

A karácsonyt nem ünnepelhetjük helyesen a magányosságban. Ez az ünnep az egymás iránti szeretetre hív minket, mert Jézus az Isten szeretetét képviseli. A mi életünk középpontja legyen csak az Isten szeretete. Ha szeretet van bennünk, akkor vagyunk készek a Karácsonyra. A jó Isten segítsen minket. Ámen!

Tete Remis SVD