Legyünk nyitottak a Szentlélekre! – Karizmák ünnepe Máriaremetén

Az esős időjárás ellenére több ezren látogattak ki az egyházmegyei családi napra, amelyen az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye plébániái és közösségei, valamint a különböző szerzetesrendek mutatkoztak be.

Húsz évvel ezelőtt, 1994-ben zsinatot tartott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye. Ezt követően indult el – több más kezdeményezéssel együtt – a pünkösdhétfői egyházmegyei majális, a karizmák ünnepe, amelynek elsődleges célja, hogy az egyházmegye katolikus közösségei megmutathassák magukat a nyilvánosság előtt, és a résztvevők katolikus életünk aktualitásairól tájékozódhassanak.

A templomkertben plébániai és családközösségek, missziós közösségek, szerzetesrendek, kiadók és intézmények mutatkoztak be: sátrakat állítottak fel, és beszélgetésre, játékra hívták az érdeklődőket.

A találkozó csúcspontja a szabadtéri oltárnál bemutatott szentmise volt, amelynek főcelebránsa Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa volt.

Az Üdvözítő föltámadása után rögtön a Szentlélekben ad hatalmat övéinek – hívta fel az evangéliumban hallottakra a figyelmet a püspök szentbeszédében. Snell György saját tapasztalataira is utalva elmondta: nehéz a Szentlélekről beszélni. Az Atyát könnyű elképzelni, hiszen az egész Ószövetség róla szól, Jézus Krisztus, a Fiú pedig emberségében ott áll előttünk, de mit is kezdjünk a Szentlélekkel? Erre talán a legegyszerűbb válasz az a mondat, amivel a szentmise kezdetén a pap köszönti a híveket: „A Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!” – mutatott rá a segédpüspök.

„Hogy ennyien itt vagyunk együtt – paptestvérek, lelkiségi mozgalmak, szerzetesközösségek, plébániaközösségek, fiatalok, gyerekek, idősebbek – ez mind-mind a Szentlélek műve, annak az egyesítő ereje, aki ma idehozott bennünket” – hangsúlyozta a Szent István-bazilika plébánosa. Ha az ember odafigyel a Szentlélekre, akkor tapasztalja meg igazán, miben is áll a működése. A legnagyobb dolgok az ajándékai, amelyeket valóban – nevükhez illően – ajándékba kapunk, ezek által egész életünket más irányba tudjuk szabni, mint az a természet szerint lenne – világított rá Snell György.

Ahogy a bérmálásra megtanuljuk, a Szentlélek átformál minket, úgy, mint egykor az apostolokat, képessé tesz bennünket arra, hogy a hitünk szerint éljünk, és megvalljuk azt. Az igazi hitvallás pedig az, hogy megpróbálunk Jézus tanítása szerint élni – fogalmazott a püspök. – Ez nem olyan könnyű a mai világban – tette hozzá –, hiszen tapasztaljuk, hogy ez a mai világ nem Jézusról, nem az evangéliumról, nem a szeretetről szól, sokkal inkább a könyöklés, az erőszak, a durvaság, vagy ami még ennél is sokkal rosszabb, a közöny és a mérhetetlen önzés uralja. Ezzel szemben az üdvösség egyetlen útja az, amit Jézus tanított nekünk, s ezt a maga teljességében csak a Szentlélek erejéből vagyunk képesek megvalósítani.

Snell György ezután a Szentlélek hét ajándékáról beszélt, és értelmezte őket. A tanács ajándékával kapcsolatban elmondta: oly sokszor állunk tanácstalanul a világ dolgai előtt, ezért kell nagyon odafigyelni a Szentlélekre, mert ő mindig sugallja azt a jót, azt a tanácsot, ami által a helyes utat tudjuk választani. A vallásos áhítat ajándéka, amelyet régebben jámborságnak neveztek, nem azt jelenti, hogy valaki borzasztóan áhítatos lesz, hanem hogy képessé válik az imádságban egészen átadni magát Istennek. Ez nyitottá teszi az ember lelkét a Szentlélek jelzéseire, ajándékaira – mondta a bazilika plébánosa.

A püspök az istenfélelem ajándékával kapcsolatban Szent József példájára utalt, akiről nem sokat ír a Biblia, de azt igen, hogy igaz és istenfélő ember volt. Ez pedig nem azt jelenti, hogy félt volna Istentől, hanem azt, hogy mindig kész volt arra, hogy odaadja magát neki, rá merte bízni magát.

A karizmák ünnepének lényege, hogy a Lélek tényleges működéseit, amely ajándékával mindenkiben jelen van, egymásnak megmutassuk – fogalmazott Snell György. – Feladatunk, hogy megmutassuk, milyen gazdag és színes az egyház, egy plébániaközösség, szerzetesi közösség vagy a különböző lelkiségi mozgalmak. Jövő pünkösdig egy újabb esztendő áll előttünk erre – hívta fel a figyelmet a lelkipásztor. Ezután arra hívta a jelenlévőket, kérjék a Szentlelket, hogy indításaira mindig nyitva legyen a lelkük, a szemük pedig arra, hogy az ajándékul kapott isteni kegyelemre kinek van szüksége.

A szentmisén az esztergomi szeminárium kispapjai teljesítettek zenei szolgálatot.

A megszentelt élet évének alkalmából kora délután Benvin Sebastian Madassery verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek vezetője tartott tanúságtételt Szent Tamás földjéről Szent István földjéig címmel. Fontosak vagyunk Isten számára, akármilyenek vagyunk – hangzott az indiai származású szerzetes pap alapgondolata, és hozzátette: így Isten minden esetben használni tud minket.

Benvin Sebastian először a szír-malabár egyházról beszélt, amely napjainkban az egyik legélőbb, legdinamikusabb közösség a katolikus egyházon belül. Szent Tamás Kr. u. 52-ben érkezett India földjére, ahol húszévnyi missziós munka után halt mártírhalált, vagyis Indiában közel kétezer éve létezik a kereszténység. Ma 27 millió keresztény él az országban, ebből 18 millió katolikus, közülük 5 millióan gyakorolják hitüket a szír-malabár rítus szerint.

A hit csak akkor a miénk, ha már személyessé vált – mutatott rá Sebastian atya, aki hivatását, Istentől való kiválasztottságát egy különleges hasonlattal szemléltette: A szemináriumba utazva a pályaudvaron – az Indiában mindenütt tapasztalható embertömeg közepette – egy galamb pont az ő fejét vette célba. A szerzetes szerint a Jóisten is ilyen pontosan választ ki egy-egy embert egy adott feladatra.

A verbita pap hazánkba is különleges módon került: Benvin Sebastian azért választotta ezt az országot – jóllehet szinte semmit nem tudott róla –, mert indiai rendtársai közül előtte senki nem akart idejönni. A kulturális sokk mellett másfajta sokk is érte az újonnan szentelt fiatal papot Magyarországon: amikor egy vidéki missziós csoporttal való találkozás előtt szentmisét tartott, és az oltárcsók után felnézett a templomban, üres padsorok fogadták, csak hátul ült egy-két ember. Nagyjából vele egy időben érkezett indiai rendtársa ezt úgy élte meg: „Itt nincs mit tenni”, ő azonban igyekezett pozitív lenni: „Üresek a padok? Itt a munka, ez a feladatom!”

Benvin Sebastian röviden bemutatta az általa vezetett Pápai Missziós Műveket is, amely a Szentatya missziós hivatala Magyarországon. A szerzetes pap különösen fontosnak tartja a hat éve útjára indult gyermekmissziót, amelynek révén egy új, élő egyház alakulhat ki a fiatalokból hazánkban.

Az immár huszadik alkalommal megtartott karizmák ünnepe a keresztény könnyűzenét játszó Eucharist együttes koncertjével ért véget.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Karizmák ünnepe Máriaremetén