Megszentelt élet Magyarországon: „Kelj fel és járj!”

A mátraverebély-szentkúti kegyhelyen rendezték meg április 25-én a megszentelt élet évének egyik kiemelt eseményét, a magyarországi szerzetesrendek találkozóját. José Rodríguez Carballo OFM, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció titkára volt a rendezvény vendége.

A közelmúltban megújult nemzeti kegyhelyre kilencven rend közel hatszáz magyarországi és külhoni képviselője zarándokolt el április 25-én, szombaton. Közülük nyolcvanöten előző nap gyalogos zarándoklattal tették meg az utat Szécsénytől Szentkútig.

A Férfi és Női Szerzetes-elöljárók Konferenciájának nevében Labancz Zsolt SP és Deák Viktória Hedvig OP köszöntötték José Rodríguez Carballo OFM érseket és a vendégeket, akik azért gyűltek össze, hogy ünnepeljenek, hálát adjanak hivatásukért.

Carballo érsek a délelőtt tíz órakor kezdődő imaórán elmondott beszédében erőteljes hangvételű, ugyanakkor nagy reményt sugárzó szavakkal fordult a jelenlévőkhöz. Megszentelt élet Magyarországon: „Kelj fel és járj!” – ezt a címet adta elmélkedésének, amelyben arra kérte a megszentelt életet élőket, legyenek szenvedélyesek a jelenben és nézzenek reménnyel a jövőbe. Ne vénkisasszonyok és agglegények legyenek, hanem anyák és apák, ahogyan Ferenc pápa kéri tőlük.

Két fontos tulajdonságot fejtett ki, amelyre nagy szükség van: a világos gondolkodásra és a megkülönböztetésre. A világos gondolkodás azt jelenti, ne féljünk a valóságra tekinteni, ne féljünk a nehézségektől. Ne keressünk bűnbakokat! Carballo érsek hozzátette: sokan vannak még ma is, akik a II. vatikáni zsinatot tartják bűnbaknak. Aki azonban nem fogadja el, hogy a Szentlélek fújt a zsinaton, az kívül helyezi magát a katolikus egyházon –figyelmeztetett. Nem tagadhatjuk meg a zsinatot, amely iránytű az utunkon a harmadik évezredben, Szent II. János Pál hasonlata szerint. A másik fontos dolognak azt tartja, hogy meg kell tudni különböztetni egymástól, ami Istentől jön, és ami nem. Ehhez engedni kell, hogy a Szentlélek vezessen. Hozzátette, hogy ez sokszor nehéz, mert a jótól a még jobbat kell megkülönböztetni. A szerzetesi életben személyesen és közösségi szinten is tudni kell megérteni, mit kér Isten az egyes embertől és a közösségtől.

A megkülönböztetés három alapelvből indul ki. Az első az evangélium. XVI. Benedek pápát idézte Carballo érsek: „az evangélium minden megszentelt élet első regulája”. Hozzátette, hogy a szerzetesek mindenekelőtt keresztények, nem szabad az alapítók írásait az evangélium elé helyezniük. A másik alapelv a karizma: az egyház kreatív hűséget kér a karizmához. Meg kell őrizni a rend önazonosságát, ugyanakkor kapcsolatban kell lenni másokkal, nem szabad elszigetelődni. A harmadik alapelv, hogy figyelni kell az idők jeleit, olvasni kell belőlük és választ kell adni rájuk, ahogyan a II. vatikáni zsinat kéri az egyház tagjaitól. Ferenc pápa is arra tanít az Evangelii gaudiumban, hogy ne laboratóriumi hitben éljünk: Istenünk történeti Isten, a hitünk is történeti hit.

Ezt követően a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregáció titkára felsorolta, melyek a megszentelt élet negatív és pozitív tünetei. Elszomorító az a közösség, amely önmaga körül forog; a számok miatt aggódik; amelyet jobban aggaszt intézményei fenntartása, mint az örömhír hirdetése; a dogmákhoz, megszokásokhoz ragaszkodik. Carballo érsek kiemelt olyan bűnöket is, amelyeket nem szoktunk a nagy bűnök között felsorolni, a megszentelt életet élő személyeknél mégis nagyon fontos elkerülni őket. Ilyen a középszerűség, a lelki vérszegénység; a krónikus kedvetlenség, elégedetlenség, amely kiszárítja a lelket; a misztika nélküli közösség, amely semmiféle vonzerőt nem gyakorol. Elárulta azt az elszomorító tényt, hogy évente az egész világon több mint kétezer örökfogadalmas megy el a rendjéből. Hangsúlyozta a képzés fontosságát, és azt is, hogy el kell engedni a képzés során azt, akinek nem ez a hivatása. A létszám miatt nem szabad lemondani a minőségről. Nem elítélni kell, de követelményeket kell támasztani – hangsúlyozta. Carballo érsek felidézte, milyen sokan vannak ugyanakkor a szerzetesek között, akik életüket adják az evangéliumért. A pozitívumok között sorolta, hogy sok új intézmény is születik: az elmúlt öt évben húsz új pápai jogú intézmény jött létre, a nagy részük Európában. Példákkal illusztrálta, hogy a legszegényebb helyeken, a perifériákon mindig ott vannak a megszentelt életet élők: Jemenben összesen huszonegy keresztény maradt, Teréz anya nővérei, papjuk sincs már, mégis kitartanak a szegények mellett. Líbiából is minden keresztény elmenekült, kivéve hét ferencest, egy szalézit, négy Teréz anya nővért.

Van-jövője a szerzetességnek? Carballo érsek XVI. Benedek pápának a brazil püspökökhöz intézett beszéde alapján hangsúlyozta: a megszentelt élet magából Krisztusból ered, aki azt választotta, hogy szegénységben, engedelmességben, tisztaságban él – ezért ez az élet soha nem tűnhet el az egyházból. Hozzátette, hogy ugyanakkor vannak anakronisztikus, elavult, megvénült formái is, amelyeknek nincs mondanivalójuk a mai ember számára. A szerzetesség jövője azzal függ össze, mennyire prófétai. Felidézte, hogy Ferenc pápa azt kérte a megszentelt életet élőktől, keltsenek zajt, ne katakombákban éljenek, mutassanak fel egy alternatív életet, amely szembe megy a jelen kultúrával, mert nem középszerű és nem világias. Tegyenek tanúságot arról, hogyan élik meg pozitív módon hármas fogadalmukat: legyenek szegények a szolidaritás dimenziójában; legyenek tiszták, de ne gyászos képpel, hanem örömtelien; legyenek engedelmesek evangéliumi módon, vagyis szabadságban és felelősséggel.

Az elmélkedést követően a kongregáció titkára négy szerzetes-elöljáró kérdésére válaszolt. Ferenc-Mária klarissza apátnő arról kérdezte, melyek a szemlélődő élet legtörékenyebb értékei. Carballo érsek válaszában hangsúlyozta, hogy az egyházat nem lehet elképzelni a szemlélődő életet élők nélkül, akik Avilai Szent Teréz nyomán megértették: „csak Isten elég”. Ugyanakkor hangsúlyt kell fektetniük a közösségi, testvéri életre és a megfelelő képzésre is. Hangsúlyozta, hogy nem szabad összekeverni az autonómiát az elszigetelődéssel, a szemlélődést a klauzúrával – a klauzúra a szemlélődő életet szolgáló eszköz.

Forrai Tamás, a jezsuiták magyarországi rendtartományának tartományfőnöke arról kérdezte a kongregáció titkárát, hogy a missziós egyház, a prófétaság vágyával, de törékenységük tudatában mi segít jó döntéseket hozni. Carballo érsek kiemelte, hogy a megkülönböztetés szabadságához a szív szabadsága vezet el. Előítéletekkel, előfeltevésekkel telve nem érdemes elkezdeni a megkülönböztetést: teljesen szabadnak kell lenni, az Úr akaratát kell keresni, hallgatni kell az Urat és másokat.

Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök arról kérdezett, mit adhat a fiataloknak a mai szerzetesség. A kongregáció titkára megfordította a kérdést: Mit adhatnak nekünk a fiatalok? Életvágyat, a kockáztatás szépségét, örömet – válaszolta. A megszentelt életet élők pedig tanúságot tehetnek Krisztus követésének szépségéről. A fiatalok nem azt kérik a szerzetesektől, hogy tökéletesek, hanem hogy áttetszőek és hitelesek legyenek – figyelmeztetett. Deák Viktória Hedvig OP, az Árpádházi Szent Margitról nevezett Domonkos Nővérek általános főnöknője arról kérdezett, mit adhat az egyháznak a szemlélődést és az apostolkodást egyesítő szerzetesi életforma. Carballo érsek válaszában elárulta, hogy a kongregáció már készíti a harmadik levelet a szerzeteseknek a megszentelt élet éve alkalmából, amely a szemlélődésről szól majd. Gyakorlati tanácsot adott arra vonatkozóan, hogy ki kell dolgozni egy ökologikus élettervet, amely szerint időt kell szentelni saját maguknak, a közösségnek, Istennek és a küldetésnek.

A kérdéseket követően néhányan a jelenlévők közül személyes tanúságtételükön keresztül a magyar szerzetesség történetét mutatták be a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai kongregáció titkárának. Kovács Piroska Mária nővér, az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció magyarországi tartományfőnöknője egy olyan intézményt mutatott be, amely a kommunizmus idején szétszóratott, majd újjáalakult, és amelynek tagjai ma már nagyon idősek. Ullmann Péter Ágoston OPraem, gödöllői kormányzó perjel a kommunizmus idején lett premontrei szerzetes, a rendszerváltozás előtti évtizedek rejtett szerzetesi életének sajátosságaira világított rá. Tengan Sebastian verbita atya a Magyarországon mint missziós területen élő külföldi szerzetesek életéről beszélt, elmondta, hogy több mint száz külföldi szolgál hazánkban, a legtöbben lengyelek és indiaiak. Jelenlétük tanúságtétel, frissességet hoz. Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a negyven év körüli generációt mutatta be, amely már másképp szocializálódott, mint a kommunizmus alatt hősies tanúságtételt nyújtó elődeik, akiknek igyekeznek megőrizni bölcsességét, ugyanakkor a negyvenesek közül is sokan már komoly felelősséget viselnek rendjeikben. Víg Rita a fiatalok nevében szólt, a szociális testvérek közösségének legfiatalabb tagjaként. Kiemelte, hogy fontos merésznek lenni és folyamatos kivonulásban élni. Az idősebbek hűségének példáját követve a fiatalok szeretnének a remény jelei lenni a világban és a megszentelt életben. 

Carballo érsek röviden válaszolt a tanúságtételekre, hangsúlyozta, milyen nagy szüksége van az egyháznak az idősek bölcsességére, a fiatalok lelkesedésére és a hősies tanúságtételre. Ezt követően röviden vázolta a megszentelt élet éve meghirdetésének céljait. A kongregáció magáévá tette Szent II. János Pál pápa Novo millennio ineunte kezdetű enciklikájának céljait, ezeket fogalmazták újra idén a megszentelt élet éve kapcsán. Arra buzdítanak minden megszentelt életet élőt, hogy szenvedéllyel éljen, reménnyel tekintsen a jövőbe, erősítse meg a testvériséget a közösségében, mélyítse el hitét, legyen szilárd, jól megalapozott lelkisége. Arra buzdította a fiatalokat, menjenek előre és fogadják be az idősek bölcsességét; az időseket pedig arra, hogy menjenek előre és fogadják be a fiatalok frissességét.

A szabadtéri szentmise előtt Labancz Zsolt piarista tartományfőnök megköszönte Carballo érsek látogatását, bátorító szavait, apostoli lendületét. Ulrik M. Monika SSND köszönetet mondott a ferenceseknek a szívélyes fogadtatásért, Labancz Zsolt pedig megköszönte Monika nővérnek – a Szerzetesi Elöljárók Irodája vezetőjének – a szervezést.

A szentmisén Carballo érsekkel koncelebrált számos szerzetes, szerzetes-elöljáró, köztük Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, Dobszay Benedek ferences tartományfőnök és Kálmán Peregrin, a mátraverebély-szentkúti Mária-kegyhely igazgatója.

A homíliát követően Várszegi Asztrik OSB püspök, pannonhalmi főapát keresztségi és szerzetesi fogadalmuk megújítására hívta a jelenlévőket.

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök a szentmise végén felvetette azt a gondolatot, hogy hagyományt teremthetnének ebből a találkozóból, a ferencesek minden tavasszal szívesen látnák a megszentelt életet élőket a kegyhelyen.

Végül a megszentelt életet élők a bazilikában a kegyszobornál Máriára bízták hivatásukat, Várszegi Asztrik püspök pedig egy emlékképet ajándékozott mindegyiküknek.

Képgaléria >>

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Verbiták Szentkúton