Nagyböjt 4. vasárnapja

A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák.  A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet: Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia.  A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.  Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.  Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.  Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.  Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt.  Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.  Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.  Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

2016. március 6.

Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.  Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.  Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,  hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.  Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.  Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.  Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte.  Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.  De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. –  Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”

Lk 15:1-3, 11-32

Elmélkedés:

Sokszor azt gondoljuk, hogy a nagyböjti nagy részében rólunk van szó, hogy hogyan bánjuk meg bűneinket, mit ne együnk, vagy nem igyunk, stb. Nagyböjtben valójában Istenről van szó. Istenről, aki irgalmasságában a fia elé siet, majd karjaiba zárja, és megöleli a tékozló fiú. Istenről, aki irgalmasságból azt mondta az asszonynak, hogy „Én sem ítélek el. Menj, de többé ne vétkezzél.”

Amikor Isten irgalmasságát megtapasztaljuk, nem tehetünk mást, mint hogy megváltozunk. Szent Pál azt mondta a szentleckében Krisztusról a Krisztusra vetett hitről, „Aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek” (2 Kor 5,17).  Amikor tehát megtapasztaljuk az Isten irgalmasságát, már nincs visszaút.

1999-ben találkoztam Frank atyával, a texasi Gonzales városban. Beszélgetésünk során, kiderült, hogy Ő nagyon későn tért a papság útjára.

20 évvel azután, hogy Frank gazdag fiatal ember lévén a világi életbe vetette magát, és annak minden részletét megízlelte, egyik nap  eszébe jutottak a fiatalkori évek, hogy neki korábban az életében igazából milyen sok jó tulajdonsága volt. Emlékezett arra, hogy gyerekkorában milyen szorgalmas ministráns volt, és reggelente a szentmisén szolgált. Jó katolikus családban nőtt fel, de amikor gazdag lett, mindent elhagyott, és a világi élvezeteket választotta, de még sem volt boldog.

Végül, elment egy paphoz gyónni. Azt gondolta, hogy a 20 évnyi bűne miatt, nagy elégtételt, penitenciát fog kapni. A gyónás végen a pap csak ennyit mondott, „fiam örömmel fogadunk téged, Isten hozott, és elégtételül mondj el egy üdvözlégy Máriát.” Nem hitt a fülének Valójában nem hitte el, amit hallott. „Csak egyet?” Kérdezte. „Fiam, mondta a pap, nem a megbánást, hanem Isten irgalmasságát ünnepeljük most. Ez a tapasztalat olyan mély nyomot hagyott benne, hogy elhagyta mindenét és pap lett.

A nagyböjt lényege, hogy megtapasztaljuk Isten irgalmasságát, és ez által, teljesen új emberekké váljunk. És amikor megtapasztaljuk Isten irgalmasságát, vágyakozunk mindig arra, hogy azt megosztjuk másokkal is, és teljesen új szemmel, másként tekintsünk rá a felé barátainkra. Nem ítélkező szemmel, hanem a szeretet szemével.

A nagyböjt időszakban, újra megtapasztalhatjuk Isten szeretetét és irgalmasságát.

Imádkozzunk, azért hogy új emberekké válhassunk. Ámen

Magung Fransiskus Xaverius SVD