Nagyböjti ifjúsági virrasztás

Indonéziából származom. 2015. szeptember 14-én érkeztem Magyarországra, egy indonéz rendtestvéremmel együtt.  Azért Magyarországra, hogy folytassuk a tanulmányainkat és a verbita formációnkat a magyar tartományban. Amióta ide érkeztünk, tanultunk és igyekeztünk, hogy hogyan kell elsajátítani a magyar nyelvet. 2017 január közepén befejeztük a nyelvtanulásunkat és az óta tovább gyakoroljuk ezt a nyelvet, így tudunk majd jól beszélni magyarul. 2017. szeptembertől  egyetemre fogunk járni filozófiát és teológiát tanulni.

Most már több mint másfél éve vagyok ebben az országban, sok tapasztalatot  és élményt kaptam. Boldog vagyok, és jól érzem magam ebben, közösségben Budatétényben. Az egyik oka annak, hogy szeretek itt élni, mert számos izgalmas programot szervezünk a Missziósházban. Az egyik, ami engem kifejezetten érdekel, azaz Ifjúsági virrasztás. Ez a program évente kétszer van. Az adventi és a nagyböjti időszakon belül, a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban. Ennek a programnak a célja az, hogy a fiatalok tudnak találkozni, együtt imádkozni más fiatalokkal és velünk is.

Nagyjából elmondható, hogy sok érdekes pont van benne, többek között a bevezetés egymás megismerése, tanúságtételek, csoportbeszélgetések, vacsora, biblia megosztás, keresztút (a nagyböjti időben), animáció csoportként, szentségimádás, szentmise, dicsőítés, tánc, játék, pantomim és még sok más. Nagyon izgalmas és nagyon foglalkoztatott engem, amióta részt vettem ezeken a virrasztásokon. Zenefelelős voltam és mindig gitárral kísértem dalokat az imádságokban és szentmisében.

Az ifjúsági virrasztás nagyon izgalmas program és megtanított sok jó dolgot. Azt még mondhatom, hogy itt a fiatalok tudnak megismerkedni egymással, beszélgetni vagy megosztani életüket és hitüket, együtt imádkozni és örülni, mint egy testvéri közösség Jézusban. Személyesen nagyon szeretek csendesen imádkozni  az Oltáriszentség előtt.

Mindig úgy éreztem, hogy elmélyülök egy új és tudatos meditációban belül, állandó belsőm nyugalmat találok. Láttam, hogy a fiatalok is nagyon lelkesen imádkoztak. Lehetett is érezni, hogy a fiataloknak annyira szükségük van Jézusra és a testvéri közösségre egyaránt. Ez a helyzet motivált engem, hogy megpróbáljam segíteni őket,  akár a jelenben, akár a jövőben. Természetesen, egy dolog még mindig akadályoz ebben engem egy kissé, az a magyar nyelv. Nem mindig bízok magamban, amikor beszélgetek a fiatalokkal, mégis ők meg tudják érteni a helyzetem, és amit mondtam. Ezek utána öröm van bennem, mert ez a gyengeségem valójában egy motiváció számomra, hogy tovább szorgalmasan tanuljam, és elsajátítsam ezt a nyelvet. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben már tudok folyékonyan beszélni magyarul. Hiszem, hogy az Úr Jézus velem van és mindig segít nekem.

Klau Yulius