Nagycsütörtök

Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz.  Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta:  „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. 

Jn 13,1-15

Elmélkedés:

A Nagycsütörtökön, ami Urunk utolsó vacsorájának emlékét ünnepeljünk.  A mai napon, Jézus tizenkét tanítványával együtt körbe az asztalnál. Ekkor Jézus valamit más tesz, mint idáig szoktak. Jézusnak testi, szellemi, állapota és viselkedése elégé más. Az asztalnál akármilyen szavakat mondott, bármilyen gesztusokat használt, mind mindenek jelentése volt. A szavai, a gesztusai és viselkedése mind a legközelebb jövőjükre utaltak. Jézus emberként utolsónak tartja a mélyre ható beszédet az apostolok számára az asztalnál. Jézus tudatosan véghezvitt mindent.

Ennél az asztalnál Jézus kezébe vette a kenyeret és első alkalommal mondta ki az átváltoztatás szavait: „Ez az én testem, mely értetek adatik.” Rögtön utána az átváltoztatásnak ezeket a szavait mondta a borral telt kehelyről: „Ez az új és örök szövetség kelyhe, az én vérem, amely értetek és mindenkiért kionttatik a bűnök bocsánatára”- és hozzáfűzi: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Más szóval a mai napon Jézus megalapította az Eucharisztiát. Ahol Ő maga jelen van mindig!

Az Eucharisztia kiszolgáltatására, abban hiszünk, hogy az egyházban az áldozó papságot hozta létre. A mai ünnepen két nagy ajándékot kaptuk, először az Eucharisztiát, másodszor pedig az áldozó papságot.  A papságon keresztül, mi mindennap arról emlékezünk, amit Jézus ránk hagyott az utolsó vacsorán, minden szentmisében, amíg nem jön! Mi hálásak lehetünk az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztusért.

A mai napon Jézus ezen kívül a kereszténység lényegére adott utasítást. Sőt példát mutatott az apostolok lábmosásával, hogy szeressük egymást és szolgáljuk a felebarátainknak. A lábmosás egy szolgának dolga, de Jézus szolgává válik számunkra és kész szolgálni. A szolgálat kereszténység egyik legfontosobb oszlopa, amin az egyház áll. Ha az egyház nem szolgál, ha egy keresztény nem szolgál a másiknak, nem hívathatja magát kereszténynek. Ha nincs kész szolgálni, nem hívathatja magát Krisztus követőjének. A mai keresztények számára ez a nagy kihívása. Tudunk-e szolgálni? Mindenki tud szolgálni, de felmerül a kérdés: Akarunk-e szolgálni? A kulcspont az, hogy először szeretnünk kell aztán a szolgálat helyre áll. 

Tete Remis SVD