Szent Imre Missziós- és Lelkigyakorlatos Ház

 

 

Pillanatkép a Szent Imre Missziósház múltjából

A magyar közösség dinamikus fejlődése korán megmutatta, hogy a budatétényi Názáret Missziósház kis méretei komoly gátat szabnak a hosszú távú tervezésnek. Ezért a verbiták egy második rendház alapítását határozták el. Ugyanazokban az években érett meg a döntés Kőszeg plébánosában, hogy a közelgő Szent Imre év alkalmából a városban újabb szerzetes közösséget telepítsen le. Erre a kezdeményezésre a városi tanács oly annyira nyitott volt, hogy teleket ajándékozott a missziósoknak, és sok más adománnyal is segítette a ház építését. Az akkor még fiatalnak számító bencés gimnázium jó lehetőséget nyújtott a missziós növendékek nappali tagozatos képzésére. Mindezek mellett nem lehetett elhanyagolni a Bécs mellett található mödlingi St. Gabriel Missziósház közelségét sem. Így érthető, hogy a verbiták örömmel döntöttek Kőszeg mellett.

Bár a kőszegi közösség élete már 1928. szeptemberében megkezdődött különböző bérbevett épületekben, a Szent Imre Missziósház 1930-ban nyitotta meg kapuit ahhoz a jubileumi évhez kapcsolódóan, amelyet Szent Imre halálának 900. évfordulója alkalmából tartottak országszerte. Ezért, s mert Árpád-házi Szent Imre a magyar ifjúság példaképe és védőszentje, nem is lehetett volna nála megfelelőbb patrónust találni az új háznak.

A szép számban jelentkező missziós növendékek azzal a vággyal a szívükben érkeztek, hogy önmagukat gimnáziumi tanulmányaik után Krisztus evangéliumának hirdetésére szentelik. Tanulmányaik mellet kezük munkájával is hozzájárultak a missziók támogatásához: rózsafüzért készítettek, kereszteket faragtak, használt bélyeget, sztaniolfóliát, sőt narancshéjat gyűjtöttek, melyeket akkoriban értékesíteni lehetett. Az érettségi után ezeket a fiatalokat tovább küldték valamelyik verbita teológiai főiskolára Ausztriába vagy Németországba, hogy az örökfogadalom után teljesen elköteleződve a Szentháromság felé a Társaság szabályai szerint élő misszionáriusok legyenek valahol a világban.

1934. áprilisától a Szent Imre Missziósház egy másik arculatát is megmutatta. Amíg évközben a missziós növendékeknek, addig a nyári szünet alatt a lelkigyakorlatozóknak nyújtott helyet. Három év leforgása alatt 51 kurzusban 1200 ember fordult meg a falai között Krisztussal való szorosabb kapcsolatot és lelki felüdülést keresve. Jöttek egyetemisták, tanárok, tanítók, gazdák, papok, és elvitték magukkal a ház jó hírét és a misszió iránti lelkesedést. Míg 1939-ben még csak a Názáret Missziósház ismételt megnyitása volt szükséges a növendékek számára, addig 1942-ben már egy harmadik házat kellett alapítani. Ez lett a kiskunfélegyházi Szent István Missziósház.

Bár a II. világháború megkímélte a házakat, sok fiatal élete, pályafutása tört ketté, akik jelentkezni akartak. Azonban a misszió iránti érdeklődés általánosságban töretlen maradt, ezt csak a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása tehette tönkre. Július 11-én éjjel ponyvás teherautóval szállította el az AVH a verbita missziósokat.

A ház a hetvenes évekig laktanyaként funkcionált, majd több évig üresen állt. Az Express Utazási Iroda olcsó szállót alakított ki belőle kispénzű turisták és diákok számára. 1994-ben kapta vissza az Isteni Ige Társasága. Az átalakítások után erre a házra támaszkodva kezdték meg a rendtestvérek a Magyar Rendtartomány újraszervezését. Azóta a háború előtti múltjához híven több ezren végeztek a házban lelkigyakorlatot, sok fiatal verbita kapta meg közösségében a szerzetesi életbe bevezető noviciátusi (újoncidő) képzését, és sok idős rendtestvér tért ide vissza megpihenni élete alkonyán, akik jelenlétükkel, imáikkal és missziós életük különböző pillanatainak megosztásával bíztatják, lelkesítik és segítik a fiatal missziós generációt.