Advent 4. vasárnapja

2014. december 21.

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Lk 1, 26-38

 

Elmélkedés:

Az advent 4. vasárnapi evangéliumban láthatjuk a valódi benső engedelmességet Isten Igéje iránt. Isten megszólította a Szűzanyát, s Ő hallgatott Isten szavára, és az Úr szolgálóleánya Isten Fiának anyja lett.

Egy pásztói karitász-munkás megkérdezte egy nyolcvanéves nyugdíjas tanártól, hogy mire volna legnagyobb szüksége karácsony előtt? Miben segíthetne neki a Karitász? Az idős tanár azt válaszolta, egy Szentírást kér és semmi mást. Fontosnak tartotta a lelki segítséget, nem csak az anyagit.

Amikor megkapta a Szentírást, könnyes szemmel vette át az ajándékot és köszönetet mondott: „Alig várom, hogy olvashassam.” Halljuk meg mi is a hozzánk szóló Istent! Engedjük, hogy Krisztus megszólítson minket és szava átalakítsa a mi életünket.

Jézus tanítása nélkül az emberi lét és az emberi élet azzá változik, aminek a hitetlen emberek tartják: értelmetlen cirkusz, egy rossz tréfa, kálvária, betegség, háborúk, evés-ivás, pusztulás.

Jézus tanításából tudjuk, hogy a halál egy kapu, amelyet egyszer át kell lépnünk, hogy egy boldogabb világba jussunk.

Jézus mondta meg nekünk azt, hogy Isten gyermekei vagyunk, és a mennyország öröksége vár reánk.

Indiába, ahol Tamás apostol hirdette az evangéliumot, egy régi város romjai között találtak egy táblát, amire az volt írva: Jézus mondta és áldott legyen az Ő neve: az élet egy híd. Nem építesz rá házat, csak átmész rajta.

Hány ember épít magának lakást az élet hídjára, nem gondolván arra, hogy nincs maradandó lakásunk ezen a földön, mert híd egyszer leszakad és mindent elveszítünk.

Dávid király templomot akart építeni Isten számára, de Isten nem fogadta el ajánlatát, mert Isten a tiszta ember lelkét keresi.

Hogy ezt megértsük, az Egyház a mai vasárnap elénk állítja a Boldogságos Szűz Máriát, a bűn nélküli asszonyt, a tiszta lelket, aki által az IGE EMBERRÉ LETT ÉS ITT ÉL KÖZTÜNK.

Figyelmeztet bennünket arra, hogy Isten egy gyermek képében jelent meg köztünk, a gyermek ártatlanságában. Isten a pásztoroknak mutatja meg magát először, mert Isten a romlatlan embert szereti.

Érezünk-e valami lelkiismeret-furdalást az ünnepek előtt? Érezzük-e, hogy nem vagyunk eléggé méltók az Istennel való találkozásra? Vádol-e bennünket a lelkiismeret, ha arra gondolunk, hogy Jézust a templom hideg falai közé zárjuk, és nem fogadjuk be a szentáldozásban? Gondolunk-e arra, hogy Jézust nem a lakásunk melegsége, komfortja érdekli, sem a nagy fölhajtás az ajándékok körül, hanem az, hogyan fogadjuk őt? Ezeket a kérdéseket nem én, hanem a karácsony firtatja.

Krisztust várjuk, és eljön… újra és újra eljön. Eljön minden karácsonykor, hogy tiszta szívekkel ajándékozza meg az embert. Eljön minden esztendőben az Ő Édesanyjával, hogy tiszta lélekkel fogadjuk Őt.

Eljön minden karácsonykor az egyszerű pásztorokkal, hogy békét és szeretetet ajándékozzon a világnak.

Jézus eljövetele által mi mindannyian olyan értékek birtokába juthatunk, amelyekért a világ egy fabatkát sem ad, de ennek ellenére mégis mi leszünk a legboldogabb és leggazdagabb emberek, mert ez által Isten templomává válunk.

Isten nélkül senkinek sincs joga karácsonyt ünnepelni.

Tiszta lelkiismeret nélkül senki sem érezheti magát boldognak az ünnepeken.

Törekedjünk mindezek megszerzésére, mert az Úr közel van!

Juhos Ferenc SVD

Advent 4. vasárnapja