Évközi 2. vasárnap

2015. január 18.

Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit akartok?” Így feleltek: „Rabbi – ami annyit jelent, mint Mester –, hol lakol?” „Gyertek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved.”

Jn 1, 35- 42

Elmélkedés:

Isten szolgája

Ha valaki megdicsér bennünket, hogy milyen szépen beszélünk, milyen szépek a szemeink, stb. biztos, hogy az ilyen dicséret jól esik nekünk. Viszont, ha valaki azt mondja nekünk, te birka, vagy még rosszabbat, ennek már nem igazán tudunk örülni. Főleg, ha ezt valaki keserű hangsúllyal mondja. Keresztelő János, komolyan mondja az érett férfiról, Jézusról, aki megkezdi nyilvános működését: Íme, az Isten Báránya!

Mi már nagyjából tudjuk, hogy mit akart ezzel mondani. De ezt a kifejezést, a Jézus korában élő emberek, talán még jobban megértették. Mire is gondolhattak:

- az egyiptomi rabszolgaságra és az Ő általi szabadulásra. Gondolhattak a húsvéti bárányra, az ő vérére, mellyel megkenték az ajtófélfákat,
- az áldozati bárányokra, melyet a templomba hoztak áldozatul, hogy felajánlják bűneikért
- gondolhattak Ábrahámra, aki felakarta áldozni fiát Izsákot, de végül aztán egy bozótba akadt kost ajánlott fel.

Keresztelő János viszont azt mondja, hogy itt van az Isten Báránya, eved Jahve – Isten szolgája. Itt már nem szimbólumról van szó, hanem a teljes valóságról, hiszen benne teljesedi be minden szimbólum.

Íme, az Isten Báránya, mondjuk a szentmisében a szentáldozás előtt. Ez itt azt jelenti, hogy benne engesztelődtünk ki Istennel. Benne engesztelődtünk ki egymással.

Itt történik meg az, amire annyira vágytunk, amit a próféták megmondtak: Benne kapjuk meg a béke és a nyugalom ajándékát.

Juhos Ferenc SVD

Isten szolgája