Ne félj, kelj fel!

Csodás gyógyulás II. János Pál közbenjárására

 

„No tengas miedo, levántate!” (Ne félj, kelj fel!) – ezeket a szavakat hallotta Floribeth Mora Díaz II. János Pál pápa boldoggá avatása perceiben, 2011. május 1-jén. Akkor Costa Rikában reggel fél öt volt. A súlyosan beteg, negyvenkilenc éves Floribeth imádkozva virrasztott és nézte a tévében a boldoggá avatás közvetítését. Bár nagyon gyenge volt, nem tudott elaludni. Érezte, nagy dolog történik, hogy íme, az egyház boldoggá avatja az „ő pápáját”, akit már régóta a „szentjének” nevezett.

2011. április 11-e óta, amikor a vizsgálatok után közölték vele a kórházban a diagnózist, imáiban II. János Pál pápa közbenjárását kérte az egészség vagy inkább az élet ajándékáért. Agyi verőértágulatban szenvedett, amely nagyon nehezen elérhető helyen volt. Az orvosok azt mondták, túl kockázatos a műtét.

„Te, aki annyira közel vagy Istenhez, imádkozz értem” – leggyakrabban ezekkel a szavakkal kért segítséget a lengyel pápától, akit különösen közel érzett magához. Mindig az ő türelmes szenvedése és az isteni gondviselésbe vetett bizalma volt a szemei előtt, amikor fájdalmat érzett. Floribeth nem félt a haláltól, csak a gyerekei, unokái miatt aggódott. Akkor már két unokája volt, és a következő kettő is úton volt. Ma Floribeth hat unoka boldog nagymamája.

„Ne félj, kelj fel!” Az asszony felkelt, és sikerült kimennie a konyhába. Egy kicsit jobban érezte magát, és meleget érzett a testében. A férje, Edwin Arce nagyon megijedt, amikor meglátta őt a konyhában, hiszen Floribeth akkor már ágyhoz volt kötve. A legkisebb erőfeszítés vagy mozdulat is a verőértágulat elszakadását okozhatta volna. „Jól érzem magam, légy szíves csinálj nekem egy teát” – Floribeth csak ennyit mondott azon a napon a férjének. Nem mert neki mesélni a látomásáról, félt, hogy a férfi azt fogja gondolni, hallucinációi vannak a betegsége miatt. Csak pár nap múlva mesélt el neki mindent, amikor már látszott, hogy a szervezete kezd normálisan működni. Az orvosok csak pár hetet adtak az asszonynak, de ő egyre jobban volt. Azóta három év telt el, és Floribeth él, dolgozik, imádkozik, dicséri Istent, és mindenkinek mesél a csodáról, amely János Pál pápa közbenjárására történt vele.

Orvosa, Alejandro Vargas nagyon meglepődött Floribeth állapotán, amikor az asszony 2011 novemberében elment hozzá. Az agyi verőértágulat után semmilyen nyom nem maradt, az érfal teljesen normálisan nézett ki. Nem tudta, és ma sem tudja mindezt orvosilag megmagyarázni.

2011. június 27-én Floribeth a férjével együtt elment egy szomszéd városba, Paraísóba, ahova akkor érkezett II. János Pál pápa ereklyéje. Miután imádkozott és beszélgetett egy lengyel pappal, Darius Rassal, Floribeth elhatározta, leírja a gyógyulását.

2012 áprilisában felhívták Rómából. Elkezdődött a csoda kivizsgálása. Az orvosok nem találtak tudományos magyarázatot a gyógyulására. Végül 2013. július 5-én a Szentszék bejelentette, Ferenc pápa elismerte a szentté avatáshoz szükséges csodát: Floribeth Mora Díaz gyógyulását.

Idén április 27-én II. János Pál pápát szentté avatták. A világ megismerte Floribeth Morát, „akiben nem volt semmi beképzeltség, csak szép, egyszerű lélek, aki mindig gondol a családjára – ezzel indokolta Slawomir Oder, a pápa szentté avatási ügyének posztulátora, hogy miért pont ez a csoda történt meg. – A csoda nem Isten véletlen beavatkozása. Mindig mélyebb üzenetet hordoz. Floribeth asszony esetében ez az üzenet az életről és a családról szól.”

Véletlenül ismertem meg Floribeth Mora Díazt, amikor egy imádságos összejövetelen először hallottam a tanúságtételét. Azóta meghívtam Upalába, a plébániára, ahol dolgozom, és én is meglátogattam őt az otthonában, Tres Ríosban. Sok ember érkezik hozzá, amerikaiak, mexikóiak és Floribethnek mindig mindenki számára van ideje. Alázatosan mesél mindarról, ami az élete: a családjáról, a munkájáról, II. János Pál pápáról. Megosztja az örömét, a háláját és szíve békéjét, mert nagy dolgokat tett vele a Mindenható.

Filar Franciszek SVD

Floribeth Mora Díaz