Úrnapja

2016. május 29.

Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Hagyd, hadd menjen el a nép – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk.” Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: „Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan. Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

Lk. 9,11 b-17

Elmélkedés:

Ti adjatok nekik enni! – hangzik a tanítványok felé Jézus parancsa. De miből? Hogyan lehetne ezt a méretű szükséget abból a kevéskéből, amijük van betölteni? Csakis úgy, hogy előbb Jézus kezébe adják. Így az a kevés, ami még nekik sem lett volna elég, most elég lesz több mint ötezer ember számára, és még marad is. Több mint amennyi eredetileg volt.

A kereszténységnek kezdetektől fogva fontos tanítása volt a kicsinyekről, elesettekről, magukra hagyottakról való gondoskodás. De ha valaki a legkisebb léptékben is elkezdi ezt gyakorolni, vagy egyáltalán gondolkozni rajta, akkor odajut, ahova a tanítványok: nincs meg a megfelelő forrásunk ehhez. Nincs elég pénz, munkatárs, épület stb. Valóban sokszor így van ez, csak az a kérdés, hogy ezek után mit teszünk: feladjuk, vagy Jézus kezébe tesszük azt a keveset, amink van?

Valamiért Isten azt a keveset szereti felhasználni, amink van. Így van ez a sareptai özvegyasszony történetében is, akinek először Illés számára kellett az utolsó kevéske lisztjéből kenyeret sütnie. Így van Elizeus történetében az özveggyel, akinek Isten a kevés olaját sokasítja meg. De így van Dávid és Góliát történetében is, ahol a kicsi és tapasztalatlan fiú erejét használja fel és sokasítja meg Isten az ellenfél páncélos bajnokával szemben.            Jeremiás arra hivatkozott, amikor Isten prófétájának hívta el, hogy túl fiatal. Mózes arra, hogy nem tud jól beszélni. De Isten egyik kifogást sem fogadta el. Ő a kevésből is sokat tud kihozni. A mi kevesünkből is. Ha úgy érzed, hogy Isten hív valamire, tedd a kezébe azt a keveset, amid van és Ő megsokasítja azt.

Fontos, hogy lássuk a realitásokat az életünkben. Például ha nem megy a matek, ne akarj műszaki pályára menni. De fontos, hogy Krisztus is része a hívő ember realitásának. Egy percig csendesedjünk el azon, hogy mi az, ami megakadályoz abban, hogy Krisztust teljes szívből kövesd, és az Ő akaratát teljesítsd? Tedd a hiányaidat a kezébe, hogy Ő azt a keveset, amid van, megsokasíthassa!

Szabó Alex SVD