Úrnapja

2017. június 18.

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. 

Jn 6,51-58

Elmélkedés:

A mai napon Úrnapját ünnepeljük. Szentháromság vasárnapját követően a mai vasárnap Krisztus Testét és vérét ünnepeljük. Ez az ünnep számunkra nagyon fontos ünnep, mert Jézusra emlékezünk, amelyet Ő ránk hagyott. Minden Eucharisztiában Krisztus testének és vérének titkára emlékezünk. E titok közel hoz minket Krisztushoz, Jézussal eggyé válunk, mert Jézus életével össze vagyunk kötve. Ez a titok keresztény élet központja, mert az Eucharisztiában maga Jézus van jelen.  Az átváltoztatás imája után, többé nem marad a kenyér és a bor, hanem, maga Jézus Krisztus testévé és vérévé változik. Ő maga személyesen, különlegesen jelen van az Eucharisztiában. Bár minden szentmisében emlékezünk erre, a mai napon az egyház különlegesen ünnepli ezt a titkot.

Kétség nélkül, hogy az Eucharisztia számunkra nagyon fontos, mert az Eucharisztia nélkül nem képzelhetjük el a kereszténységet, sem a katolikus egyházat.  Az Eucharisztia titok, azért is szentségek csúcspontjának, vagyis tetőfokának szoktunk nevezni, mert Jézus saját jeleként oda adta az Eucharisztiában. Annak emlékére minden szentmisén ismételjük ezt a Krisztusi titkot.

Jézus teste és vére (Eucharisztia) a keresztény élet erőforrása. Ha meg akarjuk őrizni, ami hitünket, ha akarjuk táplálni, ami lelkünket az Eucharisztiában, kaphatjuk meg azt az erőt, ami Jézus testéből és véréből fakad.  Ezért minden szentmisén Krisztus testét és vérét magunkhoz vesszük, táplálékként, erőforrásként. Jézus mondta: Az a kenyér, amely én adok, az én testem a világéletéért. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Azért veszünk részt minden szentmisében, hogy Krisztust vehessük magunkhoz. Mert Ő a lelkünk eledele. Az Eucharisztiában Jézus, hogy maradjon velünk, oda adta Önmagát.

Az Eucharisztia szentségén keresztül az ember egy hívő közösséghez tartozik, a Jézussal való közösségnek tagjává válunk. Annak a közösségnek Jézus a feje. Az Eucharisztia vétele azt jelenti, hogy mélységes közösségre lépünk Jézussal.  „Maradjatok bennem és én ti bennetek” (Jn. 15,4). Egy kenyér, egy test ( 1 kor 10, 17). Ezt a különleges bensőséget, amely az Eucharisztikus „kommunióban” valósul meg, nem lehet megfelelő módon érteni, sem teljesen megélni az egyházi közösségen kívül. Az Egyház Krisztus teste: olyan mértékben járunk „Krisztussal”, amilyen mértékben-kapcsolatban vagyunk „az Ő testével”. Az Eucharisztiát magunkhoz véve, vagyis Jézus testét és vérét, a Jézusi közösségnek tagjai leszünk. Mi azonosítjuk magunkat Jézus Krisztussal, illetve azokkal, akik Ő benne hisznek.

Egy szív és egy lélek” (ApCsel 4,32) . Minden szentmisében felhívást kapunk arra, hogy mérjük magunkat ahhoz az eszményi közösséghez, melyet az Apostolok Cselekedetei a mindenkori Egyház mintájaként ír le. Ez az Egyház az apostolok köré gyűlt össze, Isten Igéje gyűjtötte össze, és képes olyan osztozkodásra, mely nemcsak a lelki, hanem az anyagi javakra is kiterjed (vö. Ap. 2,42–47; 4,32–35). Most, az Eucharisztiában, a szentségimádásban az Úr arra hív minket, hogy a lehető legjobban közelítsük meg ezt az eszményt.

„Én veletek vagyok minden nap...” (Mt. 28,20). Az Eucharisztiának mindezen dimenziói kapcsolódnak egy olyan szemponthoz, mely leginkább próbára teszi hitünket, és ez a „valóságos” jelenlét misztériuma. Az Egyház egész hagyományával összhangban mi hisszük, hogy az Eucharisztikus színek alatt Jézus valóságosan jelen van.

Az Eucharisztia egy különleges ajándék a katolikus keresztények számára.  Talán ennél nincs nagyobb ajándék, amit Jézus adhatott volna. Ez egy megfelelő, ideális emlékezet, amelyet ránk hagyott. 

Már sokszor hallottunk, tanultunk az Eucharisztia titkáról. Az nem fontos mennyire tudjuk ennek a titoknak a tanítását, de ami fontos, hogy mennyire komolyan vesszük ezt a misztériumot. Az a fontos, hogy mennyire hisszük Krisztus jelenlétét az Eucharisztiában; az fontos, hogy mennyire tiszteljük az eucharisztiában jelen lévő Krisztust.  Ha Ő benne hiszünk, ha Őt tiszteljük, meg fog áldani bennünket, kísérni fog minket a világ végzetéig.

A mai napon imádkozzunk, hogy az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus segítsen minket, hogy jobban felfogjuk ezt a titkot. Segítsen minket, hogy tapasztaljuk őt valóban az eucharisztia vételekor minden nap. Ámen!