Véget ért az új-guineai misszionárius nagy küldetése

Rövid betegeskedés után P. Szabó Imre SVD a szombathelyi kórházban, 2018. március 12-én, nem sokkal éjfél előtt hazatért az Úrhoz.

Rendtestvérünk 1930. szeptember 13-án született a vas megyei Káldon. Édesapja, Szabó Ferenc földműves volt, édesanyja, Goczán Mária. Négy testvére mellett ő volt a középső. A gimnáziumot 1942-ben Sárváron kezdte meg, majd, 1945-ben, mint missziós növendék, a kőszegi bencés gimnáziumban folytatta. 1947-ben megszakította tanulmányait, hogy elvégezze a noviciátus szigorú, un. kánoni évét. A noviciátus második évében, 1948–49-ben és az ezt követő fogadalomtétele utáni esztendőben, a Missziósház 1950-es államosításáig. Társaihoz hasonlóan, az állam által el nem fogadott módon folytatta középiskolai tanulmányait az 1948-ban „munkanélkülivé vált” bencés tanárok segítségével. A szerzetesrendek feloszlatása után a gimnázium utolsó évét végül Szombathelyen végezte el az un. „kisszemináriumban”, majd itt is kezdte meg a teológiát. Azonban a következő évben, 1952-ben állami nyomásra a szombathelyi szemináriumot is megszüntették.

Imre atya a vasútnál talált munkát, innen hívták be katonának. Ez tulajdonképpen kényszermunka volt: fél évet építőmunkán, majd két évet bányában töltött Miskolcon, Pécsett, Komlón. Leszerelése után, édesapja betegsége miatt be kellett lépnie a TSZ-be, és ott kellett dolgoznia, testvérei ugyanis mind katonák voltak. 1955 őszén megpróbált lehetőséget találni tanulmányai folytatására. Mindenhol visszautasították, viszont a budapesti Pázmány Péter Teológiai Akadémia felvette. Itt végezte el a második évet, és kezdte meg a harmadikat, amikor kitört a forradalom. Amikor véget ért, Ausztriába szökött, Mödlingbe, a verbiták St. Gabriel Missziósházába. Itt tanult 1960-ig, és május 26-án itt szentelték pappá.

1959-ben Pápua Új-Guineába kapott kinevezést, azonban előtte még egy év pasztorális gyakorlatot kellett végeznie Münchenben (1960–61), ezután pedig Angliába kellett mennie nyelvet tanulni (1961–62). Végül 1962. szeptember 26-án érkezett meg Pápua Új-Guineába.

Az első hónapban az új-guineai pidzsin és az enga nyelveket kellett tanulnia. Az első feladata egy új missziós állomás megalapítása és felépítése volt. Mindez egy olyan vidéken, amely 1961-ig le volt zárva a missziós munka előtt. 1963 márciusában telepedett le ezen a területen, és húsz évig dolgozott itt. Az állomás neve „Katholik Church Kasap”. Az egyházközség felépítése egyszerre jelentette számára a lelki és a fizikai épületek felépítését is. Húsz év alatt 4.000 embert keresztelt meg. Jelenleg úgy 6.000 katolikus él ezen a területen, ez az összlakosság körülbelül felét teszi ki.

1982-ben saját kérésére áthelyezték egy másik állomásra, de itt csak két évig dolgozott. Az utolsó tíz évet a központi állomáson töltötte, de hűségesen a pasztorális szolgálathoz mint a székesegyház plébánosa. 1993-ban jött az áthelyezése Magyarországra.

Első hazai feladata 1994 és 1998 között a Vatikán Népek Evangelizációjának Kongregációja egyik intézményének: a Pápai Missziós Műveknek újraalapítása volt. Eközben a verbita kispapok prefektusa is volt. 1998 és 2000 között novíciusmester Kőszegen, majd 2000 és 2002 között ismét prefektus Budapesten. Ezután kőszeg környéki plébániákon végzett pasztorális munkát. Előbb Jánosháza, majd Salköveskút plébániáján és hozzá tartozó leányegyházaiban.

2018. február végén tüdőgyulladást kapott, kórházba került, ahol pontosan két hetet töltött súlyos állapotban. Úgy halt meg, ahogyan élt, teljes odaadásban, magának semmit fent nem tartva. Élete örök munka, örök szolgálat volt.

Temetése Kőszegen lesz, 2018. március 21-én. A gyászmisére 10 órakor kerül sor a kőszegi Jézus Szíve templomban, majd utána 11 órakor kísérjük utolsó útjára a városi temetőben.

Adj, Urunk, örök pihenést restséget nem ismerő szolgádnak!