Május 1-jén P. Burbeła Grzegorz ünnepélyes keretek között átvette a magyar tartomány legfőbb elöljárói hivatalát P. Juhos Ferenctől, leköszönő tartományfőnöktől, a verbiták kőszegi Szent Imre Missziósházának kápolnájában. Juhos Ferenc atya két terminuson, vagyis hat éven át tett eleget ennek a szolgálatnak, így nem is lehetett volna újra megválasztani. Nagyon is érthető hát, hogy a zsúfolásig telt kápolnában a szentmise dicsőséghez érve örömmel és megnyugvással adta át a tartományfőnöki címmel együtt a liturgia vezetését Gergely atyának.
A tartomány legfőbb elöljárójával együtt megváltozott a tartományi tanácsosok személye és száma is. A korábbi négy helyett mostantól két verbita alkotja a tartományfőnök atya mellett a tanácsadó testületet: P. Magung Fransiscus, tartományfőnök-helyettes és Szabó Alex testvér, admonitor, akinek legfőbb feladata az alkotmánybírókéhoz hasonlítható, követi, hogy a tartományi tanács egyes döntései harmóniában vannak-e a rendi Konstitúció előírásaival.
Május első napja Szent Józsefnek, a munkásnak az emléknapja, mely jól mutatja, hogy ezek a tisztségek igen komoly és sokszor nehéz kötelességet jelentenek. Szent József könyörgésére adja meg a Szentlélek, hogy a most beiktatott új elöljárók Szent Józsefhez hasonlóan hű gondnokai legyenek családjuknak, az Isteni Ige Társasága Magyar Rendtartományának. Szűzanyánk pedig, aki a Missziók Királynője is, és akinek mai nappal a hónapjába beléptünk, legyen támasza az ő Szeplőtelen Szívéről elnevezett provinciának.

P. Tóth Zoltán SVD

Képgaléria >>

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja előtt 2013. április 6-án, szombaton három verbita diakónust, dr. Erdő Péter bíboros úr pappá szentelt, ünnepi szentmise keretében a gazdagréti Szent Angyalok templomában.
Valóban nagy ajándék, hogy az egyetemes egyház gazdagabb lett a három új missziós pappal. A verbita rendnek általános főnöke kinevezte Hurgoi Sándort és Tengan Sebastiant, hogy Magyarországon végezzék missziós munkájukat és Kponor Lawrencet, hogy Ghánában.
A Bíboros úr a prédikációjába hangsúlyozta, hogy az apostolok nem a nehézségekre koncentrálták csak a feladat nagyságát figyelték, amely előttük volt - Hirdetni az evangéliumot! Azt kívánjuk az újmisés atyáknak, hogy mindig figyeljenek arra, amire hívja őket az Úr.

Tengan Sebastian SVD: - 1975-ban született, a Koforidua Egyházmegye területén található Sabuliban - 2002-ben lépett be az Isteni Ige Társaságába, Ghánában. - A három éves jelölt idő alatt végezte el filozófiai tanulmányait. - 2005-től egy éven át novícius - 2006. július 20-án tette le első fogadalmát Ghánában - 2006. november 29-én érkezett Magyarországra, mint ideiglenes fogadalmas verbita kispap. - Egy év nyelvtanulás után fél év kórházi (lelkigondozói) gyakorlaton vett részt Budapesten. - Teológiai tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán végezte. - Örökfogadalmat tett Kőszegen 2011. szeptember 8-án. Első missziós kinevezését Magyarországra kapta. - Diakónussá szentelte 2012. április 14-én Dr. Székely János Budapest-Esztergom Főegyházmegye segédpüspöke.

Hurgoi Sándor SVD: - 1984-ben született a Gyulafehérvári Egyházmegye területén található Zernyesten. - Gimnáziumi tanulmányai után belépett a Gyulafehérvári Szemináriumba, majd két év múlva Magyarországon jelentkezett az Isteni Ige Társaságába. - 2006-tól novícius volt Kőszegen. - Ezt követően 2007. szeptember 8-án tette le első fogadalmát. - Teológiai tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán folytatta két évig, majd 2008 és 2010 között missziós tapasztalatszerzésre ment Brazíliába, mint verbita kispap. - Miután visszajött Brazíliából, befejezte teológiai tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. - Örökfogadalmat tett 2012. szeptember 8-án, Kőszegen. Első missziós kinevezését Magyarországra kapta. - 2012. októberében Dr. Bosák Nándor Debrecen-Nyíregyházi megyéspüspök diakónussá szentelte.

Kponor Lawrence Kwasi SVD: - 1978-ban született, az Accra Egyházmegye területén található Jaskinban - 2002-ben lépett be az Isteni Ige Társaságába, Ghánában. - A három éves jelölt idő alatt végezte el filozófiai tanulmányait. - 2005-től egy éven át novícius volt - 2006. július 20-án tette le első fogadalmát Ghánában - 2006. november 29-én érkezett Magyarországra, mint ideiglenes fogadalmas verbita kispap. - Egy év nyelvtanulás után fél év kórházi (lelkigondozói) gyakorlaton vett részt Budapesten. - Teológiai tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán folytatta. - Örökfogadalmat tett Kőszegen 2011. szeptember 8-án. Első missziós kinevezését Ghánába kapta. - Diakónussá szentelte 2012. április 14-én Dr. Székely János Budapest-Esztergom Főegyházmegye segédpüspöke.

Képgaléria >>

Nagyböjti kincsgyűjtés

2013. Március 21 - 23 között a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban a Missziós Imaközösségek vezetőinek és Verbita Baráti Kör tagjainak verbita atyák és missziós nővérek segítségével éves nagyböjti lelkigyakorlatot tartottak.
Az egész országból, tizenegy közösségből érkeztek a testvérek, Nagykanizsától - Egerig, hogy az Istennel és egymással még mélyebb kapcsoltba kerülhessenek, Isten Igéjét hirdetve a mi hazánkban.
A résztvevők között volt M. Wágner Katalin, a Verbita Baráti Kör tagja, akinek a beszámolóját olvashatjuk:

A virágvasárnap előtti hétvégén gyűltek össze a missziós imaközösségek vezetői szokásos nagyböjti lelkigyakorlatukra. Most először volt lehetőségünk a Missziós Baráti Kör tagjaként csatlakozni a kincskeresők táborába. Ugyanis Gergely atya lelki vezetése alatt a szenvedés értelmének és gyümölcseinek - mint lelki kincseknek - az életünkben való felfedezésére hívott minket a Szentlélek.
Gondolatébresztő kérdései közül több is szíven ütött, eszembe juttatta tiltakozásomat, értetlenségemet egy-egy nehéz helyzetben. Szent Arnold, Pió atya és II. János Pál pápa szenvedésről írt gondolatai, valamint Gergely atya saját életéből hozott példái segítettek mélyre evezni saját életünkbe. A „sacrum silencium", szent csend, az egész délelőtti szentségimádás is ezt a célt szolgálta. Három atya is segített megszabadulni terheinktől a szentgyónásban. A napok fénypontját jelentette, mikor körbeálltuk az Úr asztalát a szentmisében. Felemelő, megrázó pillanatokat élhettünk át a tanúságtételek alatt , mikor megosztottuk egymással szenvedéseink, nehéz helyzeteink során meglelt kincseinket.
A péntek délután az imaközösségi tagok számára értékeléssel, tervezéssel telt. Mi pedig Alex testvér vezetésével a Verbita rend történetével, életével ismerkedtünk. Este későn egy nehéz feladat várt ránk. Egy csodálatos vetítés szolgált motivációként, melyben a hitvallás mondatait elmélkedhettük át. Ezután rajtunk volt a sor, személyes hitvallásunk megfogalmazása, bizalmunk, szeretetünk szóbeli kifejezése a Végtelen Isten iránt. Így késő este valóban nem volt könnyű feladat, de talán ebben állt a szépsége is egyben. Másnap a reggeli záró szentmisében néhányan vállalkoztak saját hitvallásuk közösséggel való megosztására is.
A sok-sok lelki ajándék mellett írásos formában megkaptuk az Apostoli hitvallást, s egy nagyon kedves húsvéti bárányt, mely már a feltámadásra vezet minket.
Természetesen a komoly lelki program nem vezetett búskomorságba minket. A szilencium feloldása után az ebédlőből vidám csevegés hangzott,főképp miután verbita atyák is csatlakoztak az ebédekhez. A szeretet légkörét lehetett érezni az egész házban.
Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a gazdag lelki programnak. Első gyümölcseként remélhetőleg nálunk is Budafok Felsővárosban megalakul a missziós imaközösség. Szeretnék köszönetet mondani ezért elsősorban a Gondviselő Istennek, s mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a mi lelki gazdagodásunkhoz, Gergely atyának, Alex testvérnek, Gosia nővérnek. További munkájukhoz az Úr bőséges áldását kérem.

M. Wágner Katalin

Képgaléria >> 

Missziós Napok Szentendrén

„A Hit a továbbadás révén erősödik."
( Redemporis Missio, 2)

Blanckenstein György atya a szentendrei Keresztelő Szent János-templom plébánosa meghívására a verbita missziós család lelki napokat tartott 2013. február 28 és március 3. között. A hat évvel ezelőtti városmisszió után ezek voltak az első nagyböjti missziós napok a plébánián.

A missziós nővérek és az ifjúsági csoport közreműködésével négy napon át hirdettük az Igét, beszéltünk a hitről, ami ajándék minden hívő számára. A programok arról szólták, hogy a hitet csak a közösségben lehet megélni, ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa mondja: „senki se képes egyedül hinni".
A gyóntatószékben, a lelki beszélgetésekben és a befogadó családok vendégszeretetében tapasztaltuk az Irgalmas Isten gondoskodó szeretetét. Azt is átéltük, hogy Jézus Krisztus összehozza az embereket a különböző nemzetekből és ez jó hatással van a hit továbbadására is. Bízunk abban, hogy a hit magja tovább fog növekedni a plébánia minden közösségben. A missziós napok végén a missziós kereszten megáldottunk és elhelyeztünk emlékül a 2013-ás évszámot.

Burbela Gergely SVD

Képgaléria >>

„Megmondom nektek őszintén és nyíltan, szeretem Kínát és a kínaiakat. (...) Kína számomra otthonná vált és csatatérré, ahol egyszer el szeretnék esni. (...) Én élni és halni akarok a kínai emberekkel."

Freinademetz Szent József,
verbita misszionárius

Kínából érkeztek vendégeink, köztük öt szerzetes nővér, három kispap és két pap a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házba, Budatéténybe, február 10. és 15. között. Lengyelországban és Németországban egyetemi oktatásban vesznek részt, de erre a néhány napra ellátogattak Magyarországra. Többségük teológiát és művésztörténelmet tanul, hogy aztán jobban tudjanak szolgálni saját hazájukban.
Az egész utazást a verbiták által vezetett németországi kínai kulturális intézet, a Monumenta Serica (www.monumenta-serica.de) szervezte. Az intézmény igazgatója, Dr. Piotr Adamek verbita atya is eljött Budapestre. Vele együtt érkezett Dr. Zbigniew Wesolowski, a Monumenta Serica munkatársa, aki több mint tíz évig Tajvanon dolgozott, és jól ismerte a néhány éve elhunyt Zsoldos Imre atyát. A szervezők között volt még Weronika Maria Klebba missziós nővér, aki kínaiakkal dolgozik Lengyelországban, illetve Sylwester Wydra verbita atya, aki korábban Kongóban szolgált, jelenleg pedig Németországban, a verbita missziós irodában. A Monumenta Serica célja, hogy a kínai kultúrát, filozófiát és teológiát tudományos szinten népszerűsítse. Ennek lettünk részesei mi is ezekben a napokban.
Vendégeink találkoztak a hazai verbita missziós közösséggel, illetve meglátogatták, megismerték a legfontosabb magyarországi történelmi helyeket és kulturális emlékeket. Lelkiekben is feltöltődhettek, hiszen részt vettek egy kétnapos lelkigyakorlaton is.
Az üldözést szenvedő kínai egyház képviselői saját életükkel adtak példát számunkra a hitben való kitartásra. Az ifjúsági missziós hétvégén ketten tanúságot tettek a fiataloknak, mennyire fontos Jézus követése az életükben, különösen akkor, amikor nem tudják szabadon gyakorolni hitüket és hivatásukat a kommunista rendszer miatt.

Burbela Gergely SVD

Szerzetesek találkozója a Szent Imre Missziósházban

2013 február 2-án a megszentelt élet napján szép ünnepet tartottunk a Szent Imre Missziósházban. A szombathelyi egyházmegyében már több éves gyakorlat, hogy ezen a napon találkoznak az itt élő szerzetesrendek tagjai a püspök atyával együtt. Idén mi verbiták voltunk a fogadó közösség. Délután megérkeztek a szociális testvérek, a ferencesek Szombathelyről és Zalaegerszegről, az annuciáta nővérek, a premontrei atyák Csornáról és a domonkos nővérek. Rövid bemutatkozás után közösen megnéztünk egy filmet, mely bemutatta, hogy milyen sokrétű feladatai vannak egy misszionáriusnak a mai világban, majd Imre atya tanúságot tett arról, hogy hogyan valósította meg ezeket, mikor misszióban volt. A találkozó csúcspontja a szentmise volt, melyet a püspök atya mutatott be. Végül egy ünnepi vacsorával fejeztük be a találkozót. Az este vége felé a Szent Pál szavai jutottak eszembe: "A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is." (1 Kor.12,5) Jó volt újra találkoznunk és megerősödtünk hivatásunkban!

Szabó Alex SVD

Ne félj, csak higgy!

Annak tudatában, hogy „minden hívő egy láncszem a hívők nagy láncában - nem tudunk hinni, ha nem hat át mások hite, és hitünkkel nem hatjuk át mások hitét"(KEK 166), hívtuk meg a hit évében a fiatalokat az ifjúsági missziós hétvégére, amely 2013. február 15. és 17. között zajlott le. A harmincegy fiatal Magyarország különböző tájairól érkezett a Szent Arnold lelkigyakorlatos házba azért, hogy együtt imádkozzon, megossza tapasztalatait, elmélkedjen a hit fő igazságain, énekeljen, játsszon, de főleg azért, hogy megerősítse egymást a hitben. A missziós hétvége alatt a fiatalok megtapasztalhatták, hogy az Egyház egyetemes, minden néphez küldetik, minden emberre irányul. Az első este találkoztak és beszélgettek Európában tanuló kínai papokkal, kispapokkal és nővérekkel, akik abban az időben Budapesten, a lelkigyakorlatos házban ünnepelték a kínai újévet. Megismerkedtek a Kínában élő keresztények és az ottani egyház helyzetével. A következő napon Sanyi diakónus előadásában arról hallottunk, hogy mit jelent hinni és a hitet megélni, majd kiscsoportokban megbeszéltük, hogy mit tehetünk a mások hitéért, hogyan segíthetünk másoknak hinni és találkozni Istennel. Délután elkísértük Jézust a keresztútján és szentségimádás közben az Oltáriszentséggel való egyéni áldásban részesültünk. Vasárnap a Verbita misszió Amazóniában című filmből megismerhettük Brazíliában dolgozó misszionáriusok munkáját. A missziós hétvége nagyon jó alkalom volt arra, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a hit nem magányos aktus, hogy senki sem önmagának adja a hitet, mint ahogy az életet sem adja önmagának. A hitet másoktól kapjuk, és tovább is kell adnunk másoknak (KEK 166). Megtapasztaltuk azt is, hogy akkor erősödik a hitünk, ha továbbadjuk. Reméljük, hogy Isten irántunk való szeretete - melyet a missziós hétvége alatt megtapasztaltunk -, sürget majd minket, hogy beszéljünk a hitünkről és Isten szeretetéről másoknak.

Zygar Malgorzata SSpS

Képgaléria >>

Verbita misszió Nagybecskereken

Nagy izgalommal és titkolt feszültséggel vártam a már egy éve beharangozott nagybecskereki népmisszió kezdetét. Nem tudtam elképzelni, hogy a távoli országokból - Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Lengyelországból, valamint Magyarországról - érkező verbita atyák és szerzetesek olyat tudnak mondani, ami felrázza a közöttünk élő embereket a közönyből és kiemeli őket a mindennapok tespedtségéből. És mégis megtörtént a csoda! A misszió négy napja alatt napról napra többen voltak a templomban, és lelkesen hallgatták a délelőtti és délutáni foglalkozásokat is a különböző korosztályú és érdeklődési körű emberek. Szombaton este az Irgalmas Jézus Képének megszentelésekor pedig megtelt a templom, majd később az agapé alatt a plébánia is. Vidám találkozásokra került sor rég nem látott ismerőseinkkel, és az újonnan megszólított hívőkkel.
Minden nap egy-egy értékes gondolattal, tanúsággal gazdagodtam a missziós atyák jóvoltából. Első nap arra döbbentem rá, hogy ha másképp nem tudom hirdetni a hitemet, akkor szeretettel, odafigyeléssel és jókedvű mosollyal evangelizáljak. Másnap arra mutatott rá az indonéz verbita atya, hogy nem szabad elkeserednem, mert minden bajban, problémában ott van Isten, aki a gondok leküzdéséhez biztatást, reménysugarat ad. A szombati nap üzenete számomra az volt, hogy az irgalmas Isten minden bűnömet megbocsátja, és csak azt kéri tőlem, hogy bízzak végtelen irgalmában. Utolsó nap arra buzdítottak, ami számomra egyben a misszió üzenete is, hogy nem elég hinni, de az Isten országáért tenni is kell, mert tettek nélkül a hit halott.

Halmai Ágnes

A nagybecskereki plébánia munkatársaként számos rendezvényen vettem részt, szervezésben segédkeztem, de népmisszióról eddig csak olvastam.
Valahol szívem mélyén féltem attól, hogy szülővárosom mennyire lesz kész befogadni a missziót, s mi lesz, ha az Irgalmas Jézus képet a sokadik próbálkozás után mégsem sikerül a vámraktárból kiszabadítani. Kételyeimet imába zártam, élve a misszió jelmondatával és az Úrra bíztam.
Engem személyesen a pénteki nap ragadott meg, amikor a missziósok csoportját vezettem az általános iskolába. Évekkel korábban én is abba az iskolába jártam, azzal a különbséggel, hogy az akkor 25 fős osztályból ketten jártunk hittanra, és a tanárok között akadt olyan, aki felszólított, hogy az én édesapám járt- e teológiára, vagy, hogy miért járok hittanra. Most pedig pontosan ugyanaz a tanterem megtelt alsós, majd később felsős gyerekekkel, a bemutatkozás valamint rövid szövegtanulás után hangosan zengett, „szeretlek Jézus mélyen a szívemben".
Legnagyobb örömömre pénteken délután kiszabadult az Irgalmas Jézus kép, méltó helyet kapva a székesegyház szentélyében, és remélem, a nagybecskereki hívek szívében.

Borsos Lébhaft Mária

A missziós előadások, bemutatkozások színesek és mozgalmasak voltak, sok énekkel, lendülettel, aktuális információkkal a világegyház és a verbita rend életéből. Rámutattak Jézus jelenlétére a plébánián, a kisközösségekben, de éppúgy a családban, az óvodában és az iskolákban is, tehát mindenhol ahol az emberek találkoznak, értekeznek, véleményt cserélnek.
A nem gyakorló hívők ízelítőt kaptak, miért érdemes a keresztséggel kapott ajándékukat végre kibontani, „aktiválni", magukra ölteni, hogy az által teljesebb emberekké váljanak.
A missziós csapat tagjai közötti közvetlen, játékos kapcsolat arra utalt, hogy egy igazi, jól összeszokott közösség áll előttünk, olyan személyekből, akik egyénileg és közösségileg is tevékenyen élik a hitüket. Közvetlenségük, nyíltságuk és egymásra figyelésük jó példát szolgál kisközösségeink, szervezeteink és a plébániaközösségünk számára is.
Számomra a misszió különös fénypontjai az őszinte személyes tanúságtételek, és a missziós misék szentbeszédei voltak. Minden jelenlevő számára értékes, mély üzenettel bírtak, melyet talán így összegeznék:
A "keskeny út" ma is - mint évszázadokkal ezelőtt, a lelki békében, derűben vehető észre, és csupán az Isten iránti teljes bizalomban, ráhagyatkozásban válik járhatóvá. A derű és béke, mely nem a nehézségek, megpróbáltatások és olykor a veszteségek elutasításából, megkerüléséből, hanem azok elfogadásából és Isten elé tárásából származik. Ez az Istennel való élő kapcsolat nyújt számunkra erőt és vezet tovább, arra késztetve, hogy mi is igyekezzünk - elsősorban szűkebb környezetünkben - a hit örömét továbbadni, s így magunk is missziósokká válni.
Köszönjük!

Kovács Oszkár

Képgaléria>> 

Te vagy a szeretett... 

Ez volt a mottója annak az ifjúsági lelkigyakorlatnak, melyet október 19 - 21-ig tartottak a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban. Az országból több mint 30 fiatal szembesülhetett azzal, hogy ő nem egy SENKI, hanem igenis VALAKI, ő a SZERETETT, akivel Istennek komoly tervei vannak.
Hosszú volt az az idő, míg rájöttem, milyen zárkózott ember vagyok, nem mertem új dolgokat kipróbálni. Sok lelkigyakorlaton vettem már részt és mindegyik sokat segített nekem. A mostani lelkigyakorlat alatt rádöbbentem, hogy nagy önbizalom hiányom van, és hogy fájdalmaimat elzárom mindenki elől, amit azért szenvedtem el, mert a környezetemben élők közül sokan senkinek tartottak. Ez a lelkigyakorlat sokat segített abban, hogy képes leszek nyitni Isten felé és mások felé is. Tüskék mindenki szívében vannak, ezeket a legjobb Istennel megosztani, bár nehéz, de ha sikerül annál többet ér.
Volt még egy fontos dolog, amit tudtam már, de újra hála Istennek, rádöbbentem: az újra kezdés lehetőségének csodája, amit egy elvesztett barát újra megtalálásában élhettem át. Nagy öröm volt számomra ezen a lelkigyakorlaton, hogy egyenként kaptuk meg Jézus áldását és vasárnap még két újmisés verbita atya is megáldott bennünket. Tamás atya, aki Lengyelországból jött hozzánk, mesélt hivatása nehézségeiről és első itt töltött napjairól. Engem nagyon megérintett az ő hivatástörténete. Remis atya Indiából érkezett hozzánk. Isten szeretetéről mesélt, hogy mindenkit mennyire szeret.
Mindig kedvelem a kiscsoportos beszélgetéseket, mert ilyenkor jobban megismerjük egymást. A Biblia megosztás számomra különleges volt, mert ritkán tudok ilyenbe részt venni. Nagy hatással volt rám a szentségimádás, csendjében tud az ember igazán megállni, amit a mai korban nagyon nehéz, pedig szükség lenne rá. Most hogy Pesten töltöttem két hetet és sokat utaztam. Láttam, ahogy az emberek futnak, rohannak, próbálják utolérni magukat, elfelejtik, hogy hogyan kell megállni, hogyan kell a lelkünknek pihenni nem csak a testünknek. Tényleg nem könnyű a mai világban időt szakítani Istenre és a lelkünkre, pedig nagy szükség lenne rá. Ezek a lelkigyakorlatok pontosan ezt a célt szolgálják.
Ne felejtsd el soha Isten szeret téged! Te vagy a SZERETETT!
Fehér Dávid

Barátok. Idegen arcok. Váratlan kérdések, hogy ki is vagyok én... Tényleg, ki is vagyok én? Elmondtam az elején, hogy a többiek tudják, de igazán csak a 3. napon jöttem rá. Nehéz volt a vállam a rengeteg kérdéstől, ami bennem volt, mikor odaérkeztem, de a lelkigyakorlat végére nem csak a súly tűnt el, de valami szárnyalt bennem, és kifelé vágyott. Hát miért ne adjam ki magamból, hogy mást is felkarolhasson? - ezt adta nekem ez a lelkigyakorlat.
Jessica

Elmélkedések, nevetés, csend, örömmegosztás, tanulás, tanítás, könnyek, zenélés, szentmisék, beszélgetések, imák, gyertya, levelek, ismerős arcok, testvérek, egy nagy család, őszinteség, gyógyulás, táplálék, erő, bizalom, biztonság... ez maradt utána. Ez maradt meg bennem. Hogy lehet az, hogy ideérkezek idegenként, és alig 2 nappal később testvérektől búcsúzom el?
Jessica

Három évvel ezelőtt egy számomra nagyon kedves személy, aki azóta már a bérmaapám, tartott lelkigyakorlatot és nagy szeretettel hívott engem is. Azóta egyetlen alkalmat sem mulasztottam el, hogy a lelkigyakorlatos házba visszatérjek. Mindegyik alkalommal más biblia részlet volt a középpontban és mindegyik nagyon megérintett. Érzem, hogy minden egyes alkalommal közelebb kerülök Istenhez.
Az első lelkigyakorlatra kis szorongással mentem el, mert ötletem se volt, hogy mi lesz ott. Utána virrasztásra hívtak és az egész éjszakai ébrenlét miatt nem mondom, hogy nem kellet győzködni. Ma már úgy megyek a lelkigyakorlatos házba, mintha haza mennék, és örömmel hívom ismerőseimet, örömmel győzködök bárkit.
A legutóbbi alkalommal a mottó az volt: „Te vagy a szeretett!" A lelkigyakorlat utolsó napja pedig missziós vasárnapra esett így küldetéssel bocsátottak el minket. Nekem akkor, bármilyen fáradt is voltam, kedvem lett volna táncolva végig menni az utcákon, és mindenkinek elmondani: „Te vagy a szeretett! Isten szeret téged! Táncolj te is velem és dicsőítsük az Urat, hiszen Ő szeret minket!" Igen... most is ezt érzem.
Dorottya

Nagy szomorúsággal mentem oda, mert azokat bántottam akiket nagyon szeretek. Nem találtam a megnyugvást,a békét a lelkemben hiába gyóntam meg a bűneimet. Nekem erre szükségem volt. Mikor a szállásra érkeztünk éreztem,hogy jó helyen vagyok. A téma az volt,hogy TE VAGY A SZERETETT. Mária

De nem csak ám imádkoztunk egész nap, hanem énekelünk, játszunk, táncolunk és voltak kiscsoportos beszélgetések is. Szóval nagyon jó mindennek része lenni.
Mária

Lelkigyakorlat számomra sok rejtélyes dolgot fedett fel életemből. Sok olyan dologra jöttemre a kis csoportos beszélgetések elmélkedések alatt, amire eddig nem is gondoltam volna, hogy mi az igazsága.
Klaudia

Másodszor vehettem részt ezen az ifjúsági lelkigyakorlaton, s már nagyon vártam. A téma meglepetés volt számomra, de tudtam, hogy a verbitáknál megtalálom a lelki megnyugvást, a szeretetet és a barátokat. Nagy volt a hajtás körülöttem, csak sodródtam az eseményekkel, s most olyan jó volt egy kicsit megállni, Jézusra figyelni. Az első ami nagyon feltűnő és megnyugtató volt számomra, hogy mindenki mosolygott. Erre nagy szükségünk van. Aztán a közösség összetartó erejére csodálkoztam rá most is, mint mindig, ha a verbitáknál vagyunk. Személyes és nagyon szép élményem a szentségimádás volt, s az azt követő áldás. Nagy szükségem volt rá. :) Erőt adott mindannyiunknak. Még most is könnyes lesz a szemem, ha rá gondolok. (Ezt még követte a 2 missziós atya áldása is.) Olyannyira jó, hogy van egy színes, vidám közösség, aki meg tudta nekünk mutatni, hogy mi vagyunk a szeretett... S hogy a szeretet és a kereszt együtt jár, s győzedelmeskedik a világ felett, erre Eli atya hívta fel a figyelmünket. Minden szava a szívemig hatolt, mert épp aktuális volt, s amit mondott, az megnyugtatott. Köszönöm nekik, köszönöm nektek, hogy mindennek részese lehettem! :)
Linda

Ha ki kellene emelnem, hogy mi tetszett legjobban a lelki élmények közül a szentségimádást és a személyes szentségi áldást mondanám. Nagyon szeretem a csendet és mikor a kápolnában Krisztus közvetlen közelében elmélkedhetek, valamilyen plussz erő tölt el, amit a megváltó jelenléte ad... egyfajta megnyugvás amire máshol nem lelhetek. Ilyenkor a választ is könnyebb megtalálni azokra kérdésekre amiket feltettünk magunkban. Ákos
Már érkezésünk estéjén megbizonyosodtam benne hogy érdemes volt eljönni! Annyi kedves és rendes embert egy helyen szerintem nem sűrűn látni! Este imádkoztunk és azt éreztem, hogy Isten a szívemben üdvözöl, és bíztatott döntésemben hogy nekem itt a helyem!
Donát

Új emberként , lelkileg megerősödve tértem haza és folytathatom tovább utamat és küzdelmes mindennapjaimat. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy ilyen csodálatos élményekkel gazdagodhattam !Alig várom a következő lelkigyakorlatot amely februárban lesz.
Gabriella

Mivel ez volt számomra az első, bevallom, egy kicsit aggódtam, hogy vajon milyen lesz, de a legelső esti imaóra után minden aggodalmam elszállt. Nagyon tetszett, hogy például nem a megszokott vasárnapi énekeket énekeltük, nagyon emberközeliek voltak a misék, és az előadások is, amelyeken olyan dolgokról volt szó, amikről lehet, hogy mindennapjainkban nem mernénk beszélni, pedig nagyon fontosak. Mind három nap szinte minden percében le volt kötve a figyelmünk, mégsem éreztük erőltetettnek, kötöttnek a programokat. Különösen szépek voltak az elmélkedések, valamint az, hogy egyenként részesülhettünk Jézus áldásában.
Köszönöm ezt a sok vidámságot, lelki feltöltődést, és hogy újra megerősödhettem hitemben. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy a februári lelkigyakorlatra jöjjön el bátran, legyünk minél többen! :)
Tímea

Képgaléria >>

Vissza a lap tetejére >>

11. Világmisszió Országos Ünnep - Budapesten

JÖJJ LÉGY VILÁGOSSÁGOM...

XVI. Benedek Pápa mondta: „a hit kapuja mindig nyitva van nekünk..."

Idén a Világmisszió Ünnepén valóban tapasztalhattuk, hogy Isten mindig hív minket a hitre, úgy ahogyan azt tette Boldog Teréz anyával. A verbiták és Pápai Missziós Művek közös szerevezésében tapasztaltuk az egész nap folyamán az egyetemes egyház jelenlétét.
A misszionáriusok különböző országokból: Ghánából, Indiából, Fülöp-szigetekről, Lengyelországból tágították a világnézetünket.
A Ciszterci Templomban és Gimnáziumban, ahol tartottuk az ünnepet az egész országból jöttek testvérek, hogy együtt örüljünk a közös hitünkben. Jöttek missziós imaközösségek tagjai és a nyári missziós táborokban résztvevő gyerekek, a szentgyermekség tagjai és az ifjúság. Lehet mondani, hogy a Nagykanizsától - Körömig, szóval nyugattól - keletig jelen voltak testvérek, akiknek az egyetemes egyház jövője a világmisszió ügye fontos.

Az ünnepünk központjában a diakónus szentelés és missziós kereszt átadása volt. Örültünk, hogy Bosák Nándor püspök atya diakónussá szentelte Hurgoi Sándor testvérünket, aki missziós kinevezését Magyarországra kapta. Négy verbita kapott missziós keresztet, amely a verbita rend hagyományban fontos pillanat már az alapító atyánktól: Hurgoi Sándor diakónus, Chavvakula Lourdu atya, Kponor Lawrence diakónus, Tengan Sebastian diakónus.
Hagyományos pillanata az ünnepnek, amikor Missziós Vándor Madonnát, indonéz Szűz Máriát szobrát a szentmise végén püspök atya átadta az egri missziós imaközösség vezetőjének, ahol a testvérek a családokban fognak imádkozni a misszionáriusokért és a világmisszióért.

Az egész ünnep igazi lelki élmény volt, amelyben nagyon segített Kránitz Mihály atya előadása Indiáról, az indonéz kulturális műsor és a nagybárkányi Szent Gyermekség által bemutatott előadás, Boldog Teréz anya életéről. Borsos Edit operaénekes a szeretet himnusz énekével és az ifjúság által vezetett esti ima valóban megmutatták számunkra az egyházunk hitét és gazdagságát, amelyet ajándékba kaptunk.

Képgaléria >>

Vissza a lap tetejére >>

Boldog szerzetes 

Minden születés, valami újnak a kezdete, ez volt Mária születésénél is, amely által Isten megváltó műve egyre konkrétabban valósult meg a világ történelemben és így volt, amikor Isten akaratával egységben Janssen Szent Arnold bátran megalapította az Isteni Ige Társaságát 1875-ben...

Minden IGEN az Isten akaratának az újnak a kezdete, az új élet. Ezen a napon tanúi lettünk annak, amikor öt fiatal verbita szerzetes fogadalmaik letételével igent mondtak JÉZUSNAK és egész életüket szegénységben, engedelmességben és tisztaságban teljesen Neki adták, az Isteni Ige Társaságában.

Hurgoi Sándor, örökfogadalmat, Tamás Dániel, első fogadalmat tett.
A fogadalmaikat megújították: Hernandez Elmer, Pisztora Ferenc és András Zoltán.

Az egész ünnep valóban családi légkörben zajlott. Az öröm a szülőknek és rokonságnak, de öröm az egész szerzetesi családnak is.

Juhos Ferenc - provinciális atya a prédikáció végén azt hangsúlyozta ki, hogy az boldog szerzetes az, aki utánozza Szűz Máriát. Imádkozunk a fiatalokért, hogy teljes odaadással éljenek Istennek ahogyan Szűz Mária.

Burbela Gergely SVD

Képgaléria>>

Vissza a lap tetejére >>

Vissza a lap tetejére >>

Évadzáró focikupa Budatétényben

Ha valaki szeretne csatlakozni ehhez a vidám közösséghez, Seba diakónus atyánál bátran jelentkezhet a sebaupdee@gmail.com e-mail címen.

Pisztora Ferenc SVD

Képgaléria>> 

Programok