Virágvasárnap

2016. március 20.

Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.  Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.”  A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik.  Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?”  „Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.  Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte.  Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt:  „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”  A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!”  „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”

Lk. 19, 28- 40

Elmélkedés:

„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” vö. Lk. 19, 38.  Ezt halljuk a néptől Jézusnak a Jeruzsálem városában bevonuláskor. Jézus nem volt pompás díszben, sem királyi ruhában, sem lova, sem hadserege, sem fegyvere nem volt. Akkor mi volt Vele? Egyetlen egy egyszerű ruhája, a szamárcsikó hátán és tanítványaival és követőivel körülvéve. De még is királynak tekintették Őt. Miért?

Ő valóban király volt. Király, de nem a földi királyokhoz hasonló, hanem más. Azért más mert, senki sem lehet olyan, mint Ő a királyok közöl. Mások voltak a jellem vonásai. Ő szelíd volt, szerény volt, emberszerető volt, együtt érző volt az emberekkel és a szegényekkel. A királysága nem volt ebből a világból, hanem a mennyországi, ahová mindenkit el akart vezetni.

A mai napon látszólag a nép elfogadja Jézust, mint az Isten küldöttjét. Ezért kiáltozták, „Áldott az Úr nevében érkező király!” A nép nagy örömmel a ruhájukat és a pálmaágakat Jézus elé terítették. Ezek mind, a népnek Jézus iránt szeretetének és a tiszteletének kifejezései.  A mi korunkban ugyanezt tesszük, amikor a mai napon bárkaágakat hozunk Jézus elé. Ma nemcsak, ezeket hozzuk Jézus elé, hanem terítsük tiszta szívünket Jézus elé, amelyet Jézus meg érdemel tőlünk.

Jézus a mai napon bevonul Jeruzsálembe, ez az utolsó bevonulása ebbe a városba. Ezután soha többi nem fog jönni emberként ebbe a városba. Jézus tudja, hogy a szenvedése egyre közeledik. A tanítványai pedig nem tudják erről. Jézus ezeket mind véghezvitte, mert Isten hűséges szolgájaként engedelmeskedett az Atya Istennek, mert saját élete árán, meg akart menteni, meg akart szabadítani bennünket. Ez volt a Jézus küldetése, amelyet egész életében cselekedett. Most már nem sokára teljesíteni fogja a küldetését.

Jézus hív mindenkit, hogy vonuljunk mi is a jeruzsálemi bevonuláskor. Maradjuk mellette. Jézus szeretné, hogy maradjunk közelében a szenvedés idején, hogy tudjuk részt venni a feltámadás diadalmában is.

Tete Remis SVD